Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Második rész: Különös rész. A vagyonjog
F)14 lan megvétele által ilyeneknek tekintettek; s az ily szőlők az utánuk járó adózások és szolgálmányok országos kárpótlás útján történő megváltása mellett, a jobbágyok teljes tulajdonává válnak. Minden más szőlőre nézve az addigi állapot tartatott fenn. Az ekként fentartott adózások és szolgáltatásokra nézve az 1868 : 29. t.-cz. kimondotta, hogy a szőlőbirtokosok azokat megváltani kötelesek, úgy. hogy azokat még közös megegyezéssel sem volt szabad a jövőben fentartani. Ezen megváltás által a szőlők birtokosai megszerezték a szőlők tulajdonát, még pedig azonnal, mihelyt a váltságtartozás meg lett állapítva és telekkönyvileg biztosítva lett. Megváltandók voltak pedig mindazon tartozások, melyeket a szőlőbirtokosok akár a szőlőhegyben, akár szőlős kertben levő szőlőik s azok alja és félje után, a föld tulajdonosiinak szerződés vagy gyakorlat szerint adni kötelesek voltak.1 Azonban a szőlőbirtokosok nem tarthatták meg s nem szerezték meg tulajdonúi azon szőlőket, melyeket a tulajdonos írott szerződésben, azon határozott és világosan kifejezett föltétel alatt adott ki használatra, hogy azok bizonyos évek múlva, vagy bizonyos határidőben reá visszaszálljanak. Csakhogy viszont a tulajdonosnak, tulajdonjogának fentartása végett zárós határidő alatt kellett visszakövetelnie ily szőlőjét. Még pedig, ha a szerződésben kikötött határidő még az 1868 : 29. t.-cz. életbelépte előtt már lejárt, akkor ezen törvény által még külön megállapított és engedett, még pedig az 1868 : 29. t.-cz. kihirdetésétől számított/egy év alatt kellett a viszszaváltási jogot érvényesítenie ; ezen esettől eltekintve, mindig a szerződés által megállapított határidő volt irányadó, mert ez változatlanul hagyatott, s ez volt irányadó olyképen, hogy ezen kikötött lejárattól számított egy év alatt kellett a visszaváltási jogot érvényesíteni: ezen határidők elmulasztása esetében a tulajdonos elvesztette visszaváltási jogát, s a föld a szőlőbirtokos tulajdonává lesz, csakhogy viszont ily esetben a tulajdonossá váló birtokos köteles a szőlőbirtok után járó tartozásokat megváltani.2 A megszüntetett tartozásokért járó váltságtőkét az évi tartozás megállapított értékének^húszszoros összege képezi, melyből azonban a beszedési és kezelési költségek fejében Ve rész levonatik. Az évi tartozás következőleg állapíttatott meg : 1. hol 1858—1867-ig készpénzfizetés volt gyakorlatban, az évi tartozás mennyisége ezen 10 évre eső átlag szerint határoztatik meg; 1 1868 : 29. t.-cz. 1., 29., 30. §§. 1 ü. o. 32. §.; 1878:7. t.-cz. 3. §. b); ily esetben is a visszaváltási jogát nem érvényesítő tulajdonos, a szőlőbirtokos által fizetendő váltságdíjra vonatkozó igényét, az igénybe nem vett visszaváltásra megállapított határidő lejartától számított egy év alatt volt-, és illetőleg ma is köteles bejelenteni; azonban a C. helyesen mondotta ki 1896 márcz. 18. 68265. Márkus VII. 107. 1., hogy nem szükséges ezen bejelentés akkor, ha a felek a visszaváltás módozataira nézve egymás között megállapodtak, s így hatósági megállapításra nincs szükség.
