Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Második rész: Különös rész. A vagyonjog

513 2. A dézsmás szolok.1 Szőlők jogi értelemben az oly földterületek, melyek az illető földesúr nyilvános megegyezésével szőlővesszőkkel be vannak ültetve, és a melyekből a földesúr kilenczedet vagy e helyett tizedet, vagy hegyvámot, vagy másnemű bért szedett. A szőlővesszőkkel beültetett egyéb földek, melyek a fentebbi tekintet alá nem estek, nem a szőlőhegyek, hanem csak a kertek sorába számíttattak.2 A szőlők jogi minőségük szerint két főosztályba sorozhatok. Az első osztályba tartoztak azon szőlők, melyeket, mint az úrbéri telkek alkatrészeit, a telki állományhoz számítottak, továbbá azok, a melyeket a volt, jobbágyok a közös legelőkben, vagy egyéb úrbéri s ezzel rokon természetű földekben földesúri engedély mellett ültettek. A második osztályba sorolhatók/az eredetileg földesúri magán földbirtokon, vagy nemesi pusztákon, az illető földtulajdonosok beleegyezésével, szabályozott évi adózások vagy szolgálmányok mellett ültetett, továbbá az illető földtulajdonosok által haszonbéri, zálogos vagy jutalmazási, szóval magánjogi tekintet alá eső szerződések mellett, határozott vagy határozatlan időre kiadott majorsági természetű szőlők. , A szőlőhegyek és szőlős kertek haszonvétele fejében^ dézsma, vagy hegyvám fizettetett, melynek mennyisége vagy szerződésen, vagy folytonos gyakorlaton alaxDult. Dézsma alatt az évi must- vagy bortermésnek bizonyos meghatározott hányadrésze értetik, melynek mennyisége tehát az évi termés mennyiségétől függött; a hegyvám ellenben, a termésre való tekintet nélkül, állandó és idő folytán magasabbra nem emelhető mennyiségben kiszolgáltatott must- vagy borbeli évi adózásból vagy meghatározott összegű pénzfizetésből állott.3 Az 1853 márcz. 2. úrbéri nyiltparancs 17. §-a szeriní/megszünteknek voltak tekintendők az olyan szőlők után szolgáltatott adózaso& vagy más szolgáltatások, a melyek az úrbéri telek alkatrészét képezték, vagy oly földekbe ültetvék, melyek az úrbéri táblákba, mint úrbéri jobbágy vagy zsellértelkek állománya vannak beigtatva, vagy később úrbéri tartozások szakadat« L. Úrbér V. fej. 6—9. §§., VII. fej. 17. §., VIII. fej. 13. §.; 1647 : 95. t.-cz.; 1655:31. t.-cz,; 1715:97. t.-cz.: 1802:7. t.-cz.; 1807:3. t.-cz.; 1836:6. t.-cz. 2. §.; 1836:7. t.-cz. 3. §.; az erdélyi 1847:7. t.-cz.; 1853 márcz. 2. nyiltparancs 17., 18. §§.; 1868 : 29. t.-cz.; 1878 : 7. t.-cz. s 1895 : 3. t.-cz.; a bel-, igazság-, pénzügy- és kereskedelmi min. 1869 ápr. 2., 1869 ápr. 7. és 1871 febr. 9.; az igazságügyi min. 1870 jun. 29., a pénzügyi min. 1871 jun. 21. rendeleteit. L. továbbá a hátralékos szőlődézsmaváltsági tartozások befizetéséről szóló 1880 : 7. t.-cz., s ezen tartozások lerovására nézve adandó kedvezményekről szóló 1883: 11.; 1891 : 1. s 1895 : 14. t.-cz. 2 1836 : 6. t.-cz. 2., §. :{ L. Tóth Lajos. Úrbéri Kalauz i. m. 175. s köv. 1. Zlinszky-Reiner, Magyar mafi'ínjof/. 8. kiad. 33