Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Második rész: Különös rész. A vagyonjog
510 vényes intézkedések alá esnek; azon irtványokra pedig, a melyek 1848 jan. 1. óta a volt földesúr beleegyezésével keletkeztek, a szerződés határozatai irányadók. Az 1848 jan. 1. előtt már fennállott irtványokra1 nézve pedig a következő határozatok alkalmazandók : Az úrbér behozatala óta általában azon elv volt az irtványo ra nézve irányadó, hogy a jobbágyok által kiirtott földek az irtás munkabérének megtérítése mellett visszaválthatók.2 Ezen elvet az 1871 : 54. t.-cz. is fentartotta, azonban a visszaválthatóság bizonyos korlátok közé lett szorítva, és feltételekhez lett kötve. Azon esetekben, a midőn valamely irtvány megszűnt visszaváltható lenni, a birtokos az irtványt tulajdonul nyeri, azonban köteles az azon fekvő tartozásokat megváltani. E szerint a szabály az, hogy az irtványokat a volt földesúr visszaválthatja • azonban ezen szabály nem terjedett ki azon irtványokra a) melyek valamely úrbéri telekhez törvényesen olyképen csatoltattak, hogy előbbi minőségüket elvesztették s az úrbéri telek alkatrészeivé váltak; •• b) melyek a volt úrbéreseknek már eredetileg életfentartás végett engedtettek át; c) a melyeken megszállások léteznek; ha ezen irtványok birtokosainak ezen megszállásokon kívül, a megszálláskor egyéb úrbéri telekhez tartozó birtokuk nem volt; d) melyek a birtokosoknak földbér, természetbeni adózások vagy szolgáltatások mellett, szerződésileg örök időre adattak át; e) a melyekre a visszaváltási kereset 1'859. év végéig az illető bíróságnál, be nem nyújtatott; f) melyek az e) pontban foglalt rendelkezés alá nem esnek úgyan és bizonyos feltételek mellett és meghatározott időre engedtettek át, a melyekre nézve azonban a volt földesúr a visszaváltási keresetet a feltételek teljesítése s a megállapított határidő után három év alatt meg nem indította.3 1 Már a Hk. I. r. 134. cz. 2. §-ában úgy említtetnek az irtványok, mint nem az úrbéri telkekhez tartozó, hanem tulajdonképen a jobbágyokat illető földek. Hasonló elv van az úrbérben is kimondva. II. fei. 2 í IV fei 8 S VIII. fej. 6. §. J' 2 Már az úrbérben ki van mondva, hogy az annak behozatalakor létezett irtásokat a földesurak jobbágyaiktól egyszerűen el nem vehetik, hacsak előbb a megyei tisztviselők által igazságos becsű útján megállapított munkabért készpénzül meg nem adják. A megválthatóság elvét tartotta fenn általában az 1836:6. t.-cz. 1. S-a is, s e részben csak az oly irtásokra tett kivételt, melyek mint a telki állományba foglalt s így eredeti minőségüket vesztett urberiségek attól el nem szakíthatok. Tett úgyan ezen törvény a többi irtásokra nézve is megkülönböztetést, ez azonban az 1871:54. t.-cz. folytán o-yakorlati jelentőségét elvesztette. 3 Erdélyre nézve az 1S71 : 53. t.-cz. 17. 5. s a Naszód-vidéki községekre nézve az 1890: 18. t.-cz. 4. s 5. §§. szerint eltérő szabályok állanak fenn; a
