Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Második rész: Különös rész. A vagyonjog
500 s a volt földesvarak vagy tisztjeik által lábon kijelölt élőfákra terjedt ki, ide nem értve a zsindelyt és deszkát.1 Az úrbéri faizás használatáért pénzfizetés nem járt, azonban azon kötelezettség volt hozzá kapcsolva, kogy az azt élvező úrbéres, volt földesura részére bizonyos mennyiségű fát tartozott az erdőből levágni, illetőleg öszszevágni, onnan elszállítani s összerakni.2 A faizás a többi úrbéri haszonvételtől abban különbözött, hogy míg az úrbér a többi úrbéri haszonvételeket a volt jobbágyok saját lakhelyére, vagy az illető község határára szorította, a faizásra nézve kivételesen megengedte, hogy a tűzi faizást, ha a határban erre elegendő erdő nem volt, a földesúr szomszéd erdejében is lehessen gyakorolni.:{ Az úrbéri haszonvételhez volt még számítandó, a némely megyében 4 divó makoltatási jog, mely mérsékelt díjfizetés 5 mellett gyakoroltatott; továbbá a gubacsszedés, mely azonban rendszerint csak a községi vagy a telkek után kiosztott erdőkben volt megengedve ;6 végre db/gyümölcsszedési jog, mely azonban csak az erdei vad gyümölcsökre (vadaimig vadkörte, galagonya, csipke, kökény stb.), s csakis a jobbágyok saját szükségletére szolgáló mennyiségre terjedt ki. Ezen erdei haszonvételek rendezését véglegesen az 1871 :53. t.-cz. eszközölte, még pedig olykép, hogy a körülmények különbözősége szerint vagy fentartotta a volt úrbéresek tulajdonjogát, az ő kizárólagos haszonvétele alatt állott erdőben, vagy erdőrészben, s a volt földesúrnak az esetleg fentartott haszonvételnek megfelelő erdőrészt rendelt kiadatni; vagy a volt jobbágyoknak a haszonvételeiknek megfelelő erdőrész volt kiadandó ; — s oly esetben pedig, a midőn a már befejezett erdőszabályozásnál, akár a volt földesúrnak maradott erdőben a volt úrbéresek részére, vagy viszont egyes erdei szolgáltatások, s haszonvételek tartattak fenn, ezek magán megváltás alá estek. A míg azonban ezen haszonvételek kérdése is véglegesen rendeztetett, s illetőleg rendeztetik, addig az ideiglenes birtokállapot fentartása a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartozik.7 Ezen faizás joga nem terjedett ki arra, hogy a házak falaihoz szükséges fát is kaphassák a jobbágyok a földesúr erdejéből, hanem csak a házak fedeleire szükséges fát volt köteles ingyen adni. L. 1836 : ö. t -cz 4 S s Frank i. m. 388. 1. s b) jegyz. — Erdélyben az 1846/7 : 5. t.-cz! a jövőre megszüntette az épületfaizási jogot; 1. Dósa i. m. III 125 1 2 1836 : 7. t.-cz. 8. §. — L. C. 1884 jun. 4. 210*. Dtr. XI 324 :í Úrbér II. fej. 6. §. ' 4 Temes-, Torontál- és Krassómegyében. 5 A nagyobb sertések darabja után 6 kr., a kisebbeké után 3 kr fizettetett. 6 L. ezekre részletesen az 1836 : 6. t.-cz. 4. §. ; s erdélyi 1847 : 5 t -cz 2. s 3. §§. ^o1871:53' t""CZ* 8?- bpe8ti itélö"tábla 1886 febr. 3. 2130. Dtr.
