Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Első rész: Általános rész
36 madfél század joggyakorlata szentesítette, azért ezen szöveg szolgált es szolgál ma is az ügyek eldöntésénél bíróságainknál irányadóul. A törvénytárban foglalt gyűjtemény nem is teljes, s több törvényt fedeztek fel későbbi tudósaink, melyek abban nem foglaltatnak.1 Az ily törvényeknek mai érvénye és alkalmazhatósága tekintetében azon elv a határozó, hogy a mennyiben azok az újabb jogszabályokkal, vagy az átalakult viszonyokkal ellenkeznek, azokat alkalmazni nem lehet; ezzel szemben nem lehet kétség arra nézve, hogy jogtörténeti fejtegetésekben, vagy a fennálló jogelvek és jogtételek jogtörténeti felvilágosításaiban, kétes értelmű jogelvek, jogszabályok vagy törvények magyarázatánál e törvények első sorban figyelembe veendő hasznos anyagot képeznek.2 b) A törvény eh gyűjteménye 1868 óta. Az 1868. év óta szentesített törvényekről minden naptári évről külön gyűjtemény adatik ki, s minden ily gyűjteményben a sorszámolás újra kezdődik. E gyűjtemény képezi az országos törvénytárt, mely megjelenése 1 Különösen fontosak ezek fölfedezése körül Kovachich Márton György és fia Kovachich József Miklós fáradozásai, kik ez uton számos törvényt hoztak napfényre, melyekről XVII. és XVIII. századbeli jogtudósaink mit sem tudtak. Egybegyűjtve közzé voltak téve Kovachich József Miklós által e czím alatt: «Sylloge Decretorum Comitialium Inclyti Regni Hungáriáé, quae in vulgato Corpore juris hungarici hactenus aut penitus desiderabantur, aut aliqua sui patre manca referabantur, et oblivioni postlimino recenter erepta sunt». 2. köt. Pest, 1818. Azonban e gyűjtemény sem tökéletes, s újabban is fedeztettek fel törvények, pl. Knauz Nándor 1855-ben fedezte fel Zsigmond király 1397. évi decretumát. V. ö. Wenzel i. m. I. 51—55.1., hol azon országgyűlési törvények is fel vannak sorolva, melyek a Törvénytárban nincsenek, de melyek szövegét újabb kutatások alapján már ismerjük. A törvények történelmére nézve 1. Kelemen i. m. Compendium História? juris hungarici czím alatt 1. s köy. 1. Szlemenics Pál. Törvényeink története a Magy. Tudományos Academia Evkönyveiben VI. s köv. k., 1840—42. Frank i. m. 30. s köv. 1. A törvénytár magyar fordítását készítette Gegus Dániel 1866-ban, azonban itt még nincs meg a szöveg kellő eriticája. Újabb s teljes eriticai alapon álló fordításban jelent meg (1895-től kezdve 1901-ig) a törvénytár Márkus Dezső szerkesztése és Corpus Juris Hungarici 1000—1895 czím alatt. Az Árpádkori törvényeket Nagy Gyula, az 1301—1659. részt Kolosváry Sándor és Óváry Kelemen —, az 1659—1740 közötti törvényeket TóthLőrincz —, végül az 1740— 1830 közti részt Csiky Kálmán dolgozta fel. A munkát a szerkesztő s a fordítók jegyzetei —, részben hosszabb bevezető tanulmányok egészítik ki, így Tóth Lőrincztől az általa dolgozott részhez írt tanulmányok. 2 L. Wenzel i. m. I. k., 54. 1. Herczegh i. m. 60. 1. még Dósa Elek. Erdélyhoni Jogtudomány. Kolozsvárit, 1861. 7. 1. rámutat arra, hogy a törvénytárban vannak egyes végzemények, melyek nem valóságos törvények, azonban a három százados szokásjog megadja nekik a kötelező erőt; viszont vannak itt benn nem foglalt s csak később fölfedezett végzemények, melyek valóságos törvények voltak, ma azonban csak történelmi adatok. Másként Frank i. m. 24. 1., ki azoknak érvényét állítja, holott nemcsak az áll ezen nézettel szemben, hogy a három százados joggyakorlat a törvénytárt meg levő formájában alkalmazta, hanem az is, hogy viszont a később felfedezett törvények a gyakorlatba át nem mentek, alkalmazásban nem állottak.
