Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Első rész: Általános rész

29 lett származásánál fogva kétségkívül figyelembe veendő, és a gyakorlat figyelembe is veszi, azonban a birót nem kötelezi. Végül magyaráztathatik a törvény későbbi szokás által is, mely magyarázatnak azután oly kötelező ereje van, mint a szokásnak általában.1 Mind e magyarázatok ezek szerint ugyanazon kathegoriába esnek, melybe forrásuk, t. i. a törvény, rendelet vagy szokás, s azért azok tulajdonképi törvénymagyarázatoknak nem tekintbetők. A tulajdonképi törvénymagyarázat az, mely a szabad szellemi tevékenység eredménye : az úgynevezett tudományos (doctrinális) magyarázat. Erre nézve következő alapelvek szolgálnak irányadóul. Ezen magyarázat czélja : a törvény valódi tartalmát felismerni, a törvénybozó valódi akaratát, minden következményeivel együtt kifejteni. E szabály egyenlően áll a világosan és bomályosan, a helyesen és hiányosan szerkesztett törvényekre. E magyarázatnál szem előtt tartandó : a) hogy ha a törvény által a czél meg van tiltva, az ennek elérésére szolgáló eszközök is tiltvák; b) hogy ha valaki a törvény által jogot nyer, annak érvényesítésére kellő eszközökre is igénynyel bir; c) ha a törvény valamely szabály kötelező erejét bizonyos határvonalhoz köti, e határvonalon túl az ellenkező áll (argumentum a contrario), feltéve, hogy a törvényből kétségtelen, hogy a benne foglalt jogszabály kizárólag valamely meghatározott körre kívánja szorítani s minden mást kivesz ez alól;2 d.) hogy a többen a kevesebb is benfoglaltatik (in majoré minus). Homályos vagy rosszul szerkesztett törvények magyarázatánál máinehezebb a feladat. A homályosság oka ugyanis rendszerint az, hogy a törvénynek több különböző értelem tulajdonítható. A törvény e magyarázatának az képezi czélját, hogy annak a törvényhozó által adott értelme fedeztessék fel. A törvény helytelen szerkezete onnan származik, hogy a törvény szavai a törvényhozó akaratát nem adják hiven vissza, mely esetben a magyarázat tárgyát képező szabály a törvény szószerinti értelménél szűkebb körre szoríttatik vagy kiterjesztetik.3 1 Erről a következő szakaszban részletesen lesz szó. 2 Regelsberger i. m. 154. s köv. 1. Pld. a már most módosított 1868 : 53. t.-cz. a törvényesen bevett keresztény vallásfelekezetek tagjainak biztosította a kölcsönös áttérhetést; ha már most a régi törvény hatálya alatt fölmerült azon kérdést, hogy keresztény áttérhet-e valamely nem keresztény vallásra ? a válasznak tagadónak kellett lennie az a contrario magyarázat folytán, miután a törvényből kétségtelen volt, hogy az a bevett keresztény vallásfelekezetek körének biztosította csak a kölcsönös szabad áttérhetést — ha nem is zárta ki névleg a nem keresztényeket. 3 Hazai joggyakorlatunkban az ily magyarázat igen nevezetes esetét képezi az ideigl. törvénykezési szabályoknak a szülők törvényes osztályrészét tárgyazó 7. §. és a szerzeményi vagyonban az egyik szülővel szemben az oldalrokonok örökösödésének kérdése. Ideigl. törvk. szabályok 10 s 11. §§. L. C. 1884. szept. 27. 2620. Márkus II. köt. 232. 1. L. különben lent az Öröklési jogban és törvényes osztályrészre jogosult személyek —, továbbá Az öröklés