Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Első rész: Általános rész
18 \ A törvényhozó hatalom, mely kizárólag van jogosítva országos törvényeket hozni, megszüntetni és magyarázni, a megkoronázott királyt és az országgyűlést együtt illeti.1 A törvények gyakorlati érvényük, és a bennük foglalt szabályokhoz képest többfélék lehetnek. Jelesül: a) kényszerítő vagy engedélyező — felhatalmazó — törvények — jus cogens vagy dispositivum. — Mennyiben az elsők feltétlenül rendelnek, s nem engedik meg, hogy a felek jogviszonyaikat ettől eltérőleg határozhassák meg,2 míg az utóbbiak a felek rendelkezési jogát ki nem zárják, s így a törvény csak akkor lép előtérbe és alkalmazható, ha a felek máskép nem rendelkeztek; 3 b) vannak oly törvények, a melynek hatályba lépése vagy hatályának megszűnése bizonyos körülménytől van függővé téve, a melyekkel szemben a legtöbb törvény hatályba lépése rendszerint független minden más körülménytől;4 c) időtartamhoz nem kötött vagy határozott időre alkotott törvények ; 5 d) végre különbséget kell tennünk a törvények között ahhoz képest is, a mint azok vagy általános elveket tartalmaznak, vagy csupán egyes esetekről, egyes jogintézményekre, vagy egyes jogviszonyok szabályozására vonatkozólag intézkednek.6 Kégibb törvényhozásunk leginkább az utóbbiak köréhez tartozó törvényeket alkotott, melyeket alig-, vagy csak combinatió 1 Az országgyűlést 1848-ig a négy országos rend (főpapok, főurak, köznemesek, szab. kir. városok és kiváltságos kerületek) képezte, melynek első ketteje személyesen, a másik ketteje pedig választott követei által jelent meg. Két táblán külön tanácskoztak, s így állapították meg az ú. n. országos határozatokat, a melyeket azután egy országgyűlési vegyes és cancellariai ú. n. concertáló bizottság szövegezett véglegesen, s szentesítés végett 0 Felsége elé terjesztették. Mostani országgyűlésünk szintén két házból, t. i. az 1885 : VII. t.-czikk alapján újjászervezett főrendiházból, s az országnak választókerületenként választott képviselőiből áll. 2 Pld. a kiskorú nem köthet oly jogügyletet, a mley által viszteher nélkül köteleztetnék. 1877 : 20. t.-cz. 113. §. 3 Pld. a törvény nem zárja ki azt, hogy az örökhagyó vagyona felett végrendelkezzék, s azért a törvényes öröklés szabályai csak akkor válnak alkalmazhatóvá a concret esetben, ha ily rendelkezés nem történt. L. ezen pontra nézve Frank i. m. 55. 1. 4 Az előbbi kiadásokban 1. pld. VI. kiad. 14. 1. mint feltételes és feltétlen törvények categoriája volt ez megkülönböztetve, holott a törvény minden esetben feltétlen, csak a hatályba lépés, vagy annak megszűnése lehet feltételhez kötve. Frank i. m. fölemlíti pld. az 1622 : 21., 22. t.-czikket. Utóbbiban előre intézkedik a törvényhozás, hogy milyen legyen a felkelés, ha véletlenül ellenség támadná meg az országot. 5 Pld. az előző jegyz.-ben idézett törvényekre az lett rendelve, hogy csak a jövő országgyűlésig tartson hatályuk. 6 Wenzel i. m. 70. 1. Az általános és összefoglaló codificatio körében is jelentőséggel bír az elvi és casuisticus rendelkezések módszerei közötti különbség kérdése ; 1. e. részben a magyar magánjogi ptkv. tervezetét előkészítő biz. jkv. i. m. I. f. 15. 1. —
