Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Első rész: Általános rész
8 b) az országló király és a királyi család vagyonjogi viszonyaira ;1 c) az összes e területen honos személyek és d) az itt lakó idegenek magánjogi viszonyaira, a mennyiben a nemzetközi jog ez utóbbi két tekintetben kivételt nem állapít meg; és oly alakban alkalmazandó, a melyben a magyar magánjog megbatározott esetekben idegen jogok szabályainak érvényesülését megengedi.2 1 A király és a királyi család tagjai azonban személyi magánjogi viszonyaik tekintetében sem birnak exemtioval az általános magánjog szabályai alól, csupán némely, a család körén belül érvényesülő s főleg épen a családjogra vonatkozó jogok tekintetében állapítanak meg az u. n. bázi törvények, családi egyezmények kivételeket; így a gyámság, a bozományok, kötelesrészek tekintetében, a mennyiben ezek kívül álló barmadik személyek jogait nem érintik. Ha a személyes ügyekben a főudvarnagyi hivatal bir is hatáskörrel, ezen kivételes bírói hatáskör nem állapít meg kivételt az anyagi jogok alól. L. Leop. Neumann. Grundriss d. heutigen europáischen Völkerrechts. Wien 1877. §. 16. Eészben így Herczegh i. m. 16. íj. 2 Ezen tétel magyarázatául szem előtt tartandó, 1. hogy nem alkalmazható a magyar magánjog a területkívüliséggel — exterritorialitással bíró személyekre s hozzátartozóikra, hanem csupán azoknak itt fekvő ingatlanokra vonatkozó jogviszonyaira; 2. hogy az idegenek a viszonosság fenforgása esetén a magyar állampolgárokkal egyenlően részesülnek a magyar magánjogok által biztosított jogokban ; s 3. hogy az idegen állam magánjogai is érvényesülhetnek, a mennyiben ezt nemzetközi szerződések, vagy a viszonosság fenforgása mellett az u. n. nemzetközi magánjog szabályai megállapítják. Az első kivétel alá esnek a külhatalmak követei, ügyvivői, azok családtagjai és a szolgálatukban álló személyek. Azonban a consulatusi alkalmazottak nem. 21166/893. I. M. rend. Neumann i. m. (>2. ij. Szánthó i. m. 18. §. Herczegh i. m. 16. §. A 2. pontra nézve 1. osztr. ptk. 33. §. 1852. ősis. nyiltp. 14. §. s ideigl. törv. szab. 20. §. Ezen elvet kimondja C. 1888 decz. 11. 224-2. sz. L. még Herczegh i. h. Szánthó 17. részletesen. A 3. pont az u. n. nemzetközi magánjognak figyelembe vételét követeli meg. Ezen u. n. nemzetközi magánjognak szabályai tulajdonképen nem egyebek, mint oly jogszabályok, a melyeket valamely állam, különböző magánjogok hatálya alatt álló jogterületek jogrendszereiből vesz és alkalmaz oly jogviszonyokban, a melyeknek alanyai ezen különböző jogterületeken honossággal vagy illetőséggel bíró személyek, vagy a melyek más jogterületen fekvő tárgyra vagy ott keletkezett jogügyletekre vonatkoznak. Maga az illető állam magánjogrendszere érvényesül, csakhogy ez részévé tesz más jogterületek jogrendszeréből egyes jogszabályokat. Ily különböző magánjogi jogterületek nemcsak különböző államok között, hanem közjogilag egységes állam körén belül is előfordulhatnak. így a magyar állam körén belül Erdély, Horvát-, Szlavonország. Ezek azon jogszabályok, a melyeket a doctrina a magánjogi jogszabályok területi hatálya, alkalmazásuknak területi határainak czíme alatt szokott tárgyalni. Ez* ú. n. nemzetközi magánjog szabályai tekintetében a magyar magánjognak több positiv jogon alapuló, részben a joggyakorlatban érvényre jutott jogszabálya áll fenn, részben a tudományos megállapítás nyújtja az irányadó jogszabályokat. A IX. magyar jogászgyülés 1885-ben alapelvként kimondotta Biermann véleménye alapján: hogv a nemzetközi magánjogban azon kérdésekre vonatkozólag, miknek eldöntésénél a a személyből szokás kiindulni, a honosság joga fogadandó el — a melyet Nagy Ferencz. A magyar váltójog kézikönyvében. Budapest 1898. 478. 1. nemzetiségi elvnek nevez — alapul; a honosság joga a cselekvőképességre kivétel nélkül, a családjogi és örökösödési kérdésekre rendszerint alkalmazandó.
