Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Első rész: Általános rész

5 közjogi megítélés alá esik, a melyben az állam, vagy más felsőségi hatalommal biró közjogi intézet, vagy testület, mint ezen felsőségi hatalmának viselője, imperiumának gyakorlója áll.1 Ehhez járul, mint pusztán positiv jogi alakulat mindazon szabályozás, a melyben az állam a közjogi természetű jogviszonyokkal egyenlő megítélés alá helyez oly jogviszonyokat, a melyek nem a felsőségi hatalomnak kifolyásai.2 Igen természetes, hogy az egyesnek helyzete és igényei az állammal és más felsőségi hatalommal felruházott közjogi intézet és testülettel szemben szintén attól nyeri közjogi, vagy magánjogi jellegét, hogy azon jogviszony — az előrebocsátott értelemben — közjogi jelleggel bir-e, vagy nem ? A mi ezen körön kívül esik, az magánjog. Azonban sem a jogviszony tárgya nem nyújt alapot a megkülönböztetésre, sem pedig a jogalanyok szerinti megkülönböztetés nem megfelelő, miután ugyanazon tárgy lehet úgy köz-, mint magánjogi jogviszonyoknak tárgya, s hasonlóképen az állam és más közjogi intézet, vagy testület is épen úgy állhat magánjogviszonyokban, mint bármely egyes :í és viszont az egyes is alanya közjogi jogviszonyoknak, pl. a választói jognak. Végül á jogviszonynál alapúi fekvő érdek sem lehet itt határozó a megkülönböztetés megtételénél,4 még pedig nem csak azért, mivel a viszonyok és felfogások változása szerint a közösség érdeke gyanánt jelentkezhetik az, a mi azelőtt 1 így Regelsberger i. m. 115 s köv. 1.; s Jelűnek i. m. 50 s köv. 1. főleg 57—63. 1. — A szöveg álláspontjával szemben nem tekinthető megfelelőnek a mai jogrendszerekben az előző kiadásoknak 1. pld. VI. kiad. 2. 1. azon álláspontja, hogy a mai jogi fejlődés szerint is helyes lenne Ulpiánnak — L. 1. §. 4. de just. et jure 1.1. — azon meghatározása, a melyet Werbőczy is magáévá tett Hk. Elősző II. cz. 3. §-ában, — s mely szerint: «Publicum jus est, quod ad statum rei Eomanae spectat, privatum, quod ad singulorum utilitatem pertinet; sunt enim quaedam publice utilia, qusedam privátim*, hacsak nem akarjuk belemagyarázni ezen meghatározásba a publice utilia kifejezés alá azon jogviszonyokat, a melyekben az állam imperiumának viselőjeként jelentkezik; a mi mellett még mindig megmaradna azon jogviszonyok sora, a melyek az összeségnek érdekében vannak, és még sem közjogi minőségűek, és oly közjogi jogviszonyok, a melyek az egyes érdekeinek is szolgálnak. Ulpian Eegelsberg i. h. szerint kora viszonyainak megfelelőleg határozta meg a szóban levő különbséget, mivel az államot illető vagyonjogok különböztek az egyest illető vagyonjogoktól. 2 Jelűnek i. m. 59. 1. említi példaképen, hogy Francziaországban a közigazgatás czéljaira kötött jogügyletek közjogi szerződéseknek vannak kijelentve, s ezért a szerződő magánfél azokból származó igényeit nem Ítélheti meg a magánjog szabátyai szerint s csak a közigazgatási bíróság útján érvényesítheti. 3 Pld. szolgálhatnak az állam által folytatott ipari-, s kereskedelmi vállalatok, melyek mindkét irányban kellő illustratiót nyújtanak. 4 Pld. a büntetőjog, melyet ma a közjog körébe sorozunk, még a rómaiaknál is nagy részben magánjogi jelleget viselt. A hűbéri korszakban az államfenség, mely egykor a királyságot megillette, és kiválóan közjogi természetű volt, a tartományúrnak kezében magánhatalommá lesz. L. Hajnik Imre. K^yetemes európai jogtörténet. Bpest 1891. III. kiad. IV. fejezet 1. §.