Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Első rész: Általános rész
178 6. Az elfogadást feltételező és ilyent nem igénylő jogügyletek.1 Ezen ívj csoportosítás azon alapszik, hogy némely tények már akkor előidéznek jogügyleti hatást és mint kötelező jogügyletek jelentkeznek, mihelyt a jogügyleti cselekmény, akaratkijelentés, vagy más ténykedés eszközölve lett, míg másoknál a jogi hatás csak akkor áll be, ha ezen ténykedések valamely más érdekelt és erre hivatott személy tudomására jutottak. Az elfogadást nem igénylő ügylet azonban akkor is fenforog, ha az ügyleti ténykedés, akaratkijelentés bizonyos törvényes formában jut kifejezésre, vagy valamely hatóságnak hozandó tudomására, azonban nem valamely a jogügylet által érdekelt személynek. Jogi jelentősége ezen megkülönböztetésnek abban áll, hogy az elfogadást nem feltételező jogügyletek már visszavonhatlanul köteleznek, mihelyt a jogügyleti ténykedések eszközölve vannak, ellenben az elfogadást feltételező ügyleteknél mindaddig visszavonásnak van helye, a míg az ügyleti cselekmények, akaratnyilvánítások az elfogadásra jogosultnak tudomására nem jutottak — illetőleg az ezzel positiv jogilag egyenlővé tett módokon tudomására nem juthattak — ; pld. az örökség elfogadása, úratlan vagyon elfoglalása, a végrendelet önmagukban már előidézik a jogi hatásokat; míg a lemondás, felmondás, szerződéstől való visszalépés, ajándékozási nyilatkozat, alapító-levél mindaddig nem kötelezik a nyilatkozó személyeket, s illetőleg visszavonhatok, míg nem jutottak az arra hivatott személyek tudomására.2 foglalt feltételek mellett — ezen formától a végrehajthatóság kedvezményét nyeri. — Sok jogügyletre nézve van bizonyos forma előírva, azonban a szabály mégis az, hogy a jogügyletek ma — a meghatározott kivételektől eltekintve — nincsenek formához kötve. L. különben még e fejezet 5. alatt; még Zsögöd i. m. 1. s köv. 1. — 1 L. erre nézve Kuhlenbeck i. m. 318. 1.; s részletesen Endemann i. m. I. 281. s köv. 1,; Cosack i. m. 147. s köv. 1. s 175. s köv. 1. 2 Ezen példákat említi Kuhlenbeck i. m. 319. 1. s tárgyalja Endemann i. h., említi pld., hogy az örökség elfogadása nem elfogadást feltételező jogügylet, azért pld. a német ptkv. 944. §-ában megállapított határidő alatt vissza nem utasított, vagy kifejezetten elfogadott örökségre már az örökös hitelezői érvényesíthetnek jogokat; azonban már a végrendelkezést nem tekinti ily elfogadást nem igénylő jogügyletnek, mert az tetszés szerint visszavonható rendelkezés, inkább oda tartozónak véli az alapítvány tételi ügyletet — Stiftungsgescháftet. — Ezen pontra nézve azonban arra kell gondolni, hogy a végrendelkezés rendeltetése szerint halálesetre jöhet csak tekintetbe s ekkor kell vizsgálni azt, hogy kell-e annak jogi hatásai beállásához az, hogy más érdekelt személyek tudomására jussanak, vagy sem? — az pedig kétségtelen, hogy a végrendelkező halálakor meglevő végrendelet, a végrendelkező vagyona feletti teljesen hatályos rendelkezés, tekintet nélkül arra, hogy az érdekelt személyek tudomására jut-e, vagy sem? — Különben ezen példák s a fenti osztályozás gondolata, az alapítványtételi ügylet perfectiójának kérdésével megvan — bár nem kifejezetten — Zsögödnél i. m. 124. s előzőleg 104. s köv. 1. — Különös jelentőséggel birhat különben ezen megkülönböztetés a pályázati s más cselekmények végzésére, különösen bizonyos eredmény előidézésére, jutalom kitűzése melletti nyilvános felhívás — a német ptkv. 657 661. §§-ban szabályozott ú. n. Auslobung — eseteiben; mert kérdéses lehet hogy nem állunk-e oly ügylettel szemben, mely már önmagában véve, a
