Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Első rész: Általános rész

173 másra való egyidejű átvitele nélkül; épen azért pld. a tulajdonjog tárgyát képező dolog elhagyása, derelictiója épen úgy elidegenítés, mint annak megterhelése sth.1 Épen azért a lemondásra és terhelésre is kell gondolni, a midőn egész általánosságban elidegenítésről van szó. Ezzel szemben azonban nem tekinthető elidegenítésnek valamely még meg nem nyilt örökségről, hagyományról való lemondás, miután itt nem meglevő jogról történik lemondás, hanem csak a jövőbeni szerzés lehetőségéről.2 Arra nézve nem lehet általános és az elidegenítés minden formájára nézve közös szabályokat felállítani, hogy minő kellékek szükségesek az elidegenítés érvényességéhez ; e részben külön veendő figyelembe minden egyes ügylet, a melynek körében az elidegenítésnek helye van; így pld. a legeltérőbb szabályok érvényesülnek azon irányban, hogy mely esetekben érvényes az egyoldalú lemondás, és viszont mikor szükséges annak érvényéhez, a lemondás elfogadása? pld. a telekkönyvezett ingatlantulajdonosa nem mondhat le tulajdonjogáról olyképen, hogy a telekkönyvi hatóságtól kérje tulajdonjogának törlését, annak másra való átruházása nélkül.3 ezzel átruházza reá azon jogát, a melynél fogva mindenkit kizárhatott az ingatlanán való átjárásból. * L. így Zsögöd i. m. 18. s köv. 1. s ezzel kapcsolatban 14. s köv. 1., a hol arról van szó, hogy az 1877 : 20. t.-cz. 20. §. d) ; 35. §. s 113. <j), mely az atyai hatalmat gyakorló atyára, az anyára, mint természetes és törvényes gyámra, valamint minden más gyám és gondnokra nézve kimondja, hogy a gyámhatóság jóváhagyását kötelesek kikérni, ha a kiskorú ingatlan vagyonát adás-vevés, csere útján, vagy másként elidegeníteni, vagy megterhelni, vagy tőkebefektetésül szolgáló ingókat szándékoznak elidegeníteni ; említi továbbá az 1875 : 37. t.-cz. 38. §-át, a melynek értelmében a czégvezetőnek ingatlan javak elidegenítésére és megterhelésére a czégvezető csak külön meghatalmazás alapján van feljogosítva. Zsögöd kiemeli, hogy úgy a derelictio, mint a terhelés is beleértendő az elidegenítésbe, azonban ezen törvények a kétely elhárítása végett még külön említik fel a terhelést. 2 Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az ily lemondás ne lehetne érvényes ; 1. e részben az örökjogban a Lemondás az örökösödési jogról cz. szakaszt. A német ptkv. a mostani 517. §. tervezetéhez írt indokai szerint Motive i. m. II. 291. 1. az ily lemondás nem tekinthető elidegenítésnek. Azonban azért mégis positiv jogunkra való tekintettel az ily lemondást is az elidegenítés, illetőleg valóságos joglemondás fogalma alá kell vonni, mert lehetetlen, hogy atyai hatalom, vagy gyámság és gondnokság alatt álló személyek gyámhatósági jóváhagyás nélkül és minden ellenérték nélkül mondhassanak le valamely örökösödési jogról. 3 Zsögöd i. m. 18. 1. kiemeli ezt; ellenben a német ptkv. 928. §. szerint — melyre Zsögöd is utal — lehetséges az ily derelictio, a telekkönyvi hatóságnál eszközölt bejelentés és a lemondásnak a telekkönyvbe való bejegyzése által. — A magyar ptkv. tervezet 656. §-a szintén tartalmaz a német ptkv. id. §-ával azonos szabályt.