Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Első rész: Általános rész
137 Ezen rendszer szerint az adománynak több nemét különböztették meg; ilyenek a) a királyi kézből történt és a peres adomány — donatio de manibus regiis et donatio litigiosa —; az előbbinél az adománynyal, az adományozott jószág át is adatott; míg ellenben a peres adomány az adományosnak csak azon jogot adta, liogy a jogilag már a koronára háramlott, de a királyi fiskus által még el nem foglalt jószágot, mint a kir. fiskus engedményese per útján követelhesse attól, kinek az birtokában volt; b) a tiszta és vegyes adomány •— pura et mixta —; melyeknek elseje egyedül jutalmazásul történt szolgálatokért vagy jeles erényekért, másikáért azonban még bizonyos pénzösszeget is kellett fizetni; c) a fiágra vagy mindkét nemű utódokra történt adomány (masculini, vei etiam feminei sexus universis).1 Az adományok az első szerzőre nézve szerzeményi javaknak tekintettek,2 azonban Werbőczy e szerzeményeket a másnemű szerzeményektől határozottan megkülönbözteti, mennyiben az adomány útján szerzetteket bona acquisitia, a más úton szerzetteket pedig bona emtitiának nevezi. E megkülönböztetés az öröklésre nézve gyakorlati jelentőségű volt, mennyiben az adományos javakban az adománylevél záradéka szerint az öröklésre hivatott oldalrokonok is örökösödtek,3 míg más szerzeményekben azokat öröklési jog egyáltalán nem illette; ellenben az élők között való rendelkezésnél már létezett ily különbség, mert az első tulajdonos az adomány útján nyert javakkal is épen oly szabadon rendelkezhetett életében, mint más szerzeményekkel, csakhogy ha az adománylevél záradéka szerint öröklésre hivatott családtagok kihaltak, a jószág a koronára szállott vissza, ha bárkinek birtokában volt is. Azonban az adományos első örökösére nézve az adományos birtok már ősivé vált, s ennélfogva az azzal való rendelkezési joga épen úgy ki volt zárva, mint bármely más ősi vagyonban.4 Az adományos és nem adományos javak között fennállott különbségek lényegileg következőkben álltak: a) Az adományos javak első szerzője a javak felett szabadon rendelkezhetett ugyan, azonban ezen rendelkezés csak feltételes volt, mennyiben jószágot senki sem nyerhetett, és gyökeres joggal nem bírhatott, hacsak nem a koronázott királytól; ha pedig a birtokos halálával magszakadás történt, vagy a birtokos hűtlenségi bűnbe esett, jószága ismét a koronára szállott, és ezzel meg lett vetve az adományrendszer alapja, úgy mint ez a legutóbbi időkig dívott. L. Zalay i. m. 14. 1. ; Wenzel. Adomány i. cz. 688.1.; Zlinszky. A magyar örökösödési jog 209. 1. és különösen a magyar szent korona fogalmára nézve Hajnik. Európai jogtörténet i. m. 233. s köv. 1. 1 Frank i. m. 157. és 159. §§. Wenzel i. m. 225. s köv. 1. 2 így Zsögöd. Öröklött és szerzett vagyon i. m., a mely az ősiség és adományrendszernek lényegében való függetlenségét mutatja ki, s itt útal a többi között arra is, hogy az adományi jószág az első szerző kezében nem ősi. 3 Hk. I. 57. 4 L. Zlinszky. A magyar örökösödési jog i. m. 217. s köv. 1. s idézetek.
