Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Első rész: Általános rész
119 A pénz egyik fő functiója az eddigiek szerint az általános értékmérői minőségen fekszik; valamely dolog értékének ezen alapon történő, tehát pénzbeli értékének meghatározása becsünek neveztetik. A dolog értéke vagy közönséges, rendes piaczi érték, a melylyel azon dolog egyenként és önmagában véve a rendes forgalomban bir ; vagy különös, rendkívüli érték, a melylyel valamely dolog, az annak értékét fokozó bizonyos körülményekre és viszonyokra való tekintettel bir ; pld. valamely ló önmagában véve 200 frt értékű lehet, azonban mint egy négyes fogat része, kétszeres értékkel birhat. — Megszokták még különböztetni az ú. n. kéjbecsárt — praetium affectionist — mint olyan értéket, a melylyel valamely dolog valamely személyre nézve, annak személyes érzelmei, hajlamai s hasonló subjectiv érzületeire való tekintettel bir ; itt azonban tulajdonképen nem tisztán a dolog értékéről van szó, hanem a dolog értékéhez hozzájárul még valamely személynek különös jogos érdeke — interessé — is, a melynek pénzben kifejezett becsüje, értéke beleolvad a dolognak rendes vagy rendkívüli, de mindenesetre gazdasági értékébe.1 nyos idő múlva esetleg a legaránytalanabb értékkülönbözet állhat be, miután egy árú értékviszonyai mindig a legbizonytalanabbak, s ezen úton a pénztartozások tere különbözeti ügyletek terévé lehetne; s azért igaza van Windscheidnak, a mikor lehetetlennek mondja a pénztartozásra irányuló kötelem olyan meghatározását, hogy az adós bizonyos számú záloglevelet fizessen; mert ezek is a legbizonytalanabb árhullámzásoknak vannak kitéve. E mellett kétségtelen, hogy a számolási értékek tényleg épen a fix értékviszony lehető biztos megállapíthatása czéljaira szolgáltak s kizárólag pénznemet képeztek. Ezek alapján nem lehet kétség, hogy a mi váltótörvényünk 37. j-a, úgy a kereskedelmi törvény 326. §-a, számolási érték alatt pénznemet ért, habár a szövegezés hibás voltánál fogva tényleg úgy tűnik fel ezen §., mintha a számolási érték a pénznemekkel szembeállítva más valami lenne, mint pénznem; csakhogy a törvény 3. §. 2. pontja értelmében a fizetendő pénzösszeget magát kell a váltóban kitenni, — tehát a pénzösszegnek, mint ilyennek szerepelnie kell a váltón — hogy mily módon lesz az kifizetve, illetőleg leróva, arra nézve az id. 37. §. is épen egy irányadó szabályt képez; e mellett a számolási érték fogalma tekintetében nem volt kétség a törvény alkotásakor, hogy ez alatt kizárólag csak pénznemet lehet érteni s a disjunctio szövegezés csak a kivert pénzdarabot akarta szembeállítani az oly értékalappal, a melynek nincsenek megfelelő kivert darabjai. — L. azonban most Zsögöd i. m. II. köt. 237. s köv. 1., 248. s köv. 1. s itt 17.) jegyz. 1 Régibb törvényeink a becsünek három nemét ismerik: a) az igaz becsüt — sestimatio condigna —, mely összeesik a mostani piaczi árral s értékkel — Hk. I. 134. cz. 5. §.; b) a közbecsüt — a?st. communis —, a melyben bizonyos dolgoknak értéke állandó becsárban van megállapítva. Ezek Werbőczy Hk. I. 133., 134. czimében vannak felsorolva, pld. egy népes jobbágytelek egy ezüst gira. c) Az örökbecsű — sest perenalis —, melynek csak fekvőjószágokban van helye és csak akkor, ha ezt világos törvény rendeli, vagy ez szerződésileg köttetett ki. Ez tízszer annyit tesz, mint a közönséges becsű; 1. bővebben Frank i. m. 210. s köv. 1.; Wenzel i. m. 304. s köv. 1. ; Herczegh i, m. 227. s köv. 1. Ezen két utóbbi becsű ma már elavult. Nemzetgazdasági szempontból 1. az ár különböző nemeire nézve Földes i. m. 256. s köv. 1.
