Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Első rész: Általános rész

116 tik meg, hogy egyik dolog a forgalomban létező másik dologgal összehasonlíttatik, pld. egy óra értéke egy lóéval. Az ily érték-meghatározás azonban igen relativ, s a mai forgalom igényeinek többé meg nem felel; annál kevésbbé, mivel annak, a kinek bizonyos dologra szüksége van, nem áll mindig rendelkezésére azon másik dolog, a mit az ezen dolog felett rendelkező személy viszont — mint reá nézve szükségest — cserébe elfogadna ; másfelől az esetleg találkozó cseretárgyak ritkán képesek egymást teljesen helyettesíteni; ezen kívül ezen dolgoknak más dolgokhoz való értékviszonya s abstract értéke is leghatározatlanabb. Ezért szükséges minden fejlettebb forgalomnál és gazdasági életben is oly dolog, a mely alkalmas eszköz arra, hogy azzal minden dolognak értékét meg lehessen mérni és meg lehessen határozni; s a mely ezenkívül azon tulajdonsággal is bír, hogy bármely vagyonértéket helyettesíteni képes azon okból, mivel általában meglevő értékénél fogva azt bárki elfogadja, miután azzal a reá nézve szükséges dolgokat megszerezheti. Az ezen tulajdonságokkal és rendeltetéssel bíró dolog a pénz,1 mely ezek szerint általános értékmérő és csereeszköz. Ezen két tulajdonság a pénzt arra is képesíti, hogy a legtöbb jogviszonyban az egyedül lehető helyettesítőjét — surrogatumát — képezze a köteles teljesítésnek, s e részben nemcsak dolgok, hanem más szolgáltatások, ú. n. ideális érdekek surrogatumaként szerepelhet a pénz ;2 pld. a személyes szabadság megsértése esetén a sértett részére megállapított birság esetében.3 A pénz értékmérői minősége feltétlen, absolut oly értelemben, hogy az minden dologgal szemben egyformán értékesíthető értékmérő, azonban az egyes dologhoz viszonyított gazdasági értékviszonya nem állandó s nem feltétlen. Hogy valamely dolog pénzként szerepelhessen, bizonyos tulajdonságokkal kell bírnia, a melyek a gazdasági felfogás alapján képesítik a jel1 L. Savigny. Obligationenrecht. I. 40—48. §§.; Windscheid i. m. II. 256. L; Goldschmidt. Handbuch d. Handelsrechts. II. 91—109. §§.; Hasenöhrl. Das oesterr. Obligationenrecht. II. kiad. Wien, 1892.1. k. 16. §.,6., 17., 18. §§.; Regelsberger i. m. 396. s köv. 1.; Kuhlenbeck i. m. 288. s köv. 1. Hazai irodalmunkban Katona Mór. A pénztartozásokról jogi és közgazdasági alapon. Bpest, 1885. V. hozzá Biermann ismertetését. Magyar Igazságügy, 1885. évf. Sághy. A kötelmi jog i. m. 182—253. 1. s ott 184. 1. ff.) jegyz. 1. az irodalmat; Nagy i. m. II. 154. s köv. L; s Váltójog i. m. 135. s köv. 1.; Plósz. A magyar váltójog kézikönyve. II. kiad. 302. s köv. 1.; Zsögöd. Fejezetek i. m. 309. s köv. 1. — Nemzetgazdasági szempontból 1. Földes i. m. 229—255.1. 2 L. pld. Kuhlenbeck i. m. 290. 1., a ki ezen 3 functio mellett említi, hogy a pénz árúként is szerepelhet, a mi azonban — mint alább érintve lesz — nem tartozik a pénz functiójához. 3 1878 : 5. t.-cz. 198. §. szerint a törvényellenesen letartóztatott részére, külön kár igazolása nélkül, a letartóztatás minden napjáért 5 írttól 10 frtig terjedhető kártalanítás állapítandó meg. L. e pontra nézve Reiner János. A szerződésen kívüli kártérítési kötelmek i. m. pld. 148. 1.