Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Első rész: Általános rész
109 nak formáit képező jogviszonyokban — pld. magántulajdonban — állhat, valamint egyszersmind a forgalomnak is tárgyát képezi. Azonban ezen szabály alól vannak kivételek és eltérések, a mennyiben természeti okokból, valamint az időkhöz képest változó jogi szabályozásoknál fogva bizonyos dolgok ki lehetnek zárva a külön magánjogi uralomnak tárgyai köréből — akár mert egyáltalában nem lehetnek magán uralom és használat tárgyai, akár mert mindenkinek közös javai, de senkinek sem külön tulajdonai, akár pedig azért, mivel a mindenkit megillető használat tartama alatt, a meglevő külön magánjogi uralom csak névleges és magánjogi szempontból szóba sem jöhet — ; viszont vannak oly dolgok, a melyek külön uralomnak képezik ugyan tárgyát, de ki vannak zárva a forgalomból, még pedig szintén a különböző idők szerint változó okoknál fogva.1 Ezen korlátozások körében, s azoknak kellő méltathatása czéljából mindig szem előtt kell tartani azt, hogy azoknak legnagyobb részénél közigazgatási, rendészeti s általában publicistikai szempontok és elemek képezik a határozó mozzanatokat, a melyek szerint alakulnak, az ezen korlátozásoknak alapjait képező jogi fnrmatiók; s ezt annál inkább figyelembe kell venni, mivel ily esetekben nemcsak a magánjogi külön uralom kizárása ezen publicistikai szempontok és szabályok szerint Ítélendő meg, hanem azért is, mivel valamely közjogi testület magántulajdonát képező, de közhasználatban álló dolgai tekintetében sem a tulajdonjog kifolyását képezik azon intézkedések, a melyeket azon közjogi testület azok használatának esetleges korlátozása, s megszüntetése tekintetében tesz, milyen pld. vala1 Eégibb íróinknál nincs ugyan még meg ezen tisztultabb felfogás tételekre visszavezetve, azonban már több eleme megvan. Kelemen i. m. II. k. 2. s köv. 1. különbséget tesz oly dolgok között, a melyek — a positiv jog rendelése alapján — bizonyos rendeltetésüknél fogva nem képezhetik a vagyonjogi forgalom tárgyait, így az egyházi czélra rendelt dolgok, a melyekre nézve azonban kiemeli, hogy a rendeltetésben fekvő megkötöttség megszűntével ezek is lehetnek a forgalom tárgyai; és másfelől megkülönböztet oly dolgokat, a melyek senkinek sem állanak tulajdonában, azonban mindenkinek használatában vannak — ezek a res communes, a nap, a levegő a maga összességében —; továbbá olyan dolgokat, a melyek az egész ország tulajdonát képezik — publicse res — azonban az egyes országlakosok használatára szolgálnak — közutak, hajózható folyók —; s végül oly dolgokat, a melyek valamely köztestület tulajdonai, de azon testület tagjainak használatában állanak. Frank i. m. 198. s köv. 1. csak az isteni tiszteletre rendelt és a nyilvános javakat emeli ki különösen. Az előbbiekre nézve azt jegyzi meg, hogy azok ki vannak véve a közönséges jog szabályai alól; a nyilvános javak pedig azok, a melyeket minden ember használhat. "Wenzel i. m. 248. 1. a forgalmon kívüli dolgok alatt azokat érti, a melyek közokoknál fogva — fennálló alkotmány, vallás s egyház tekintetei, közigazgatási s pénzügyi jogszabályok, rendőri határozatok, községi rendezés — lettek, vagy lehetnek forgalmon kívüliekké. A külföldi irodalomban 1. ezen kérdésre nézve Eegelsberger i. m. 107—117. §§., a ki az ide tartozó dolgokat általános s szentelt dolgok-, emberi test-, tiltott s nyilvános-, valamint közhasználatban álló dolgok czíme alá foglalja; 1. Frankén i. m. 19. §. s ott irodalmat 604. 1.; s közigazgatási felfogással 0. Mayer. Verwaltungsrecht i. m. 35—41. §§.
