Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Első rész: Általános rész
88 hanem csak a társaság mellett, s ezért is felelős tagok külön marasztalása alapján lehet ellenök végrehajtást vezetni.1 Mindezek daczára mégis hiányzik itt az egyes társasági tagok individualitásától független és önálló jogalany, mert a társaság léte annyira hozzá van kapcsolva az egyes tagokhoz, hogy szabály szerint egy tagnak halála, kilépése, vagy kizárása is megszünteti a társaság létezését; a társaságban mindig az egyes tagok működnek, akarnak, cselekszenek, szereznek jogokat és vállalnak kötelezettségeket, nem pedig a társaságnak, mint önálló jogalanynak közegei; épen azért ezen társaságok nem képeznek jogi személyt, hanem a személyek egyesülésének azon nemét, a melynél a lényeg a személyek közötti jogviszony, s a kifelé jelentkező egység pedig azon alapul, hogy az összes személyek részére egy és ugyanazon jogok és kötelezettségek állapíttatnak meg, a melyekre való tekintettel az egyesült s zemélyek akarata is egységbe foly össze.2 1 Közkereseti társaság keletkezik, ha két vagy több személy kereskedelmi üzletet közös czég alatt korlátlan és egyetemleges kötelezettség mellett folytat, 1875 : 37. t.-cz. 63. §.; a közkereseti társaság tagjai a társasági kötelezettségekért egész vagyonukkal egyetemlegesen felelősek, 88. §.; azon ügyletek által, melyeket a képviseletre jogosított valamelyik tag a társaság nevében köt, jogosítva és kötelezve ez utóbbi lesz, 90. §. Betéti társaság keletkezik ha közös czég alatt folytatott kereskedelmi üzletnél a társak közül egy vagy több (kül) tag csak kikötött vagyon letételével felelős, míg ellenben egy vagy több (bel) tagot korlátlan és egyetemleges felelősség terheli. A beltagokra nézve, ha ezek többen vannak, a társaság egyszersmind közkereseti társaságnak tekintetik, 1875 : 37. t.-cz. 125. §. ; a betéti társaság részére jogokat és kötelezettségeket a beltagok cselekvényei állapítanak meg, a kültag is köthet a társaság részére ügyieteket, 141. §. — Már az 1840 : 18. t.-cz. 17. §-a kiemeli, hogy a jogügyleteknél soha sem az egyes társasági tagok, hanem az egész társaság a szerződő fél. Frank i. m. 635. s köv. 1. azt irja, hogy a külső viszonyokban a társaság úgy áll, mint egyes kereskedő, s ha társasági ügyek egyes tagokra bízatnak ezek a társasággal szemben úgy állnak, mint meghatalmazott segédek. Ezen kérdésben különösen 1. Nagy i. h., s utána így előbb Eeiner János is, Nagy Ferencz. A magyar kereskedelmi jog kézikönyve ismertetésében a Goldsmidt-féle Zeitschrift für d. g. Handelsrecht 46. köt., a hol Laband — Beitráge zur Dogmatik d. Handelsgesellschaften cz. munkájával szemben különösen az van kiemelve, hogy a jogi személy minőségre mutat az, hogy a társaság és annak tagjai, mint szembenálló jogalanyok között jogviszonyok állhatnak fenn; másfelől a társaság kötelezettségeiért nemcsak a tagok, hanem a társaság mellett a tagok is felelősek, mint önálló jogalanyok. — Nagy is abban látja a határozó momentumot, hogy a társaság az, a kit a jogok és kötelezettségek közvetlenül illetnek, mert nehéz elképzelni, hogy valaki, vagy valami jogokkal és kötelezettségekkel birjon a nélkül, hogy jogalany legyen ; arra is útal, hogy a magyar birói gyakor latnak is ez a felfogása; ezzel szemben áll a Nagy által szintén említett 1893: 18. t.cz. 95. §-a, a mely a jogi személyek mellett külön említi a közkereseti és betéti társaságokat, a mi viszont arra mutat, hogy nem általánosan elfogadott ezen társaságok jogi személy minősége, különben nem merülhetett volna fel azon aggály, hogy a jogi személy összefoglaló neve alatt ezen társaságok nem fognak értetni. — L. még e kérdésre a jogi személy minőség ellen P. Knoke. Das Eecht d. Gesellschaft. Jena. 1901. 6. 1. 2 L. Eegelsberger i. m. 303. 1. — L. 1875 : 37. t.-cz. 98. §. 2. 3.; 100
