Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)

I. rész: A bizonyítási tan általános része

IL FEJEZET. A bizonyítási kötelezettség. 1. A bizonyítási kötelezettség szabályai, a római és a canoni jogban. I. A perek legnagyobb részében nem a jog kérdése felettt folyik a vita; hanem vitás a tény kérdése, vagyis azon tény, melyből felperes igényét származtatja, illetőleg, melyet alperes ezen igény ellen érvényesít. J) Hogy ennélfogva a vitás tény bebizonyítandó, a dolog termé, szetéből következik, 2) valamint az ís kétségtelen, hogy valamelyik felet terheli a bizonyítás kötelezettsége, és ha ennek meg nem felel az általa felhozott tény, ha az ellenfél által tagadtatik, valónak nem tartható. Ezen tétel oly annyira nyilvánvaló, hogy annak bármely alapelven nyugodjanak is, a perrend szabályainak alkalmazást kell találniok. Mig a legmerevebb vizsgálati alapelven nyugvó perrendben is oly esetben, midőn a biró fáradozásainak döntő tényeket tisztába hozni nem sikerült, ki kell mondania, hogy melyik fél lett pervesztessé, azon oknál fogva; mert az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek eleget nem tett. 3) A bizonyítási kötelezettség alatt tehát a feleknek azon kötelezettsége értetik, mely szerint az általuk felhozott ténybeli állítást azon esetre, ha ellenfél által tagadtatik, bebizonyítani tar1) Non deficit jus, sed probatio (135. D. de test. lut. 26. 2. 2) A mely tény nem vitás s így bizonyos, nem igényel bizonyítást. Unger : System des öst. Privatrechts. II. k. 554. lap. 3) Bethmann-Bolweg: Versucbe über einzelne Tbeorien des Civilprooesses V- Beweislast 315. lap.