Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)

I. rész: A bizonyítási tan általános része

— 80 — dul, ') a canoni jogban a »litis contestatio« előtt rendszerint sem miiele bizonyítási eljárás sem engedtetett meg, azonban eleinte kivételképen -') utóbb általában megengedtetett a tanúvallomást előzőleg, sőt a per megindítása előtt is eszközölni. :i) A canoni jogban neveztetett e bizonyítás először: »Probabito in perpetnam rei memóriám* örök emlékül való bizonyításnak, honnan a német törvénybe 4) s innen az újabb perrendekbe is általában átvétetvén, 5) a rendkívüli bizonyításnak s az ekként előállított bizonyítékoknak egyik és pedig leggyakoribb nemét képezik. A rendkívüli bizonyításhoz számíthatjuk régi perjogunkban fenállott előző tanúvallatást (collateralis inquisitio), mely Ítélet nélkül, sőt peren kívül, a per megindítása előtt bírói parancsolat, vagy az alispán, sőt később szolgabírói kiküldetés folytán a szolgabíró és esküdt, vagy a királyi tábla hites jegyzője, sőt felsőbbségük meghagyása folytán a szabad királyi városok és úriszékek Írnokai által is teljesítettetett. Ezen uton eszközlött tanúvallomás azonban nem bírt föltéten hitellel s per esetén az ellenfél kértére a kihallgatott tanúk újabban hitelesíttettek. Ha azonban az előzetesen kihallgatott tanúk közül többen elhaltai s az életben maradottak vallomásaikat megerősítették, az elhaltak is hitelesítetteknek, sőt oly esetben is, ha a tanúk mind elhaltak, a bíró belátása szerint azok vallomását halál által hitelesítettnek kimondhatta, ily esetben azonban ügyelem volt arra fordítandó, ha vájjon a tanú állító nem oly czélból húzta-e el Titulus lib. 3. ad Edict. 1. 42. de leg. Aquill: „Si legatum obirograpburn mihi esse dicam, in quo sub conditione milii pecunia debita fuerit et interim quoque testibus id probare possum, quia testes possunt non esse eo tenvpore quo conditio extitit, et si summatim res exposita ad susceptionem judicem adducam, debeam vincere. Sed tunc condemnationis exactio competit cum debi t i conditio existerit, quod si deficerit condemnatio, nullás vires babebit. 2) C. 34., 41. és 43. X. de testibus et attest. 3) C. 5. pr. X. ut lite non contest. V. ö. Hefter : System des röm. und (leutseben Civilprocessrechtes. 599. lap. *) Hefter: System 599. lad. 5) Osztrák perrend 176. s köv. a Magyarországba bebozott osztr. perr. 187. §. s köv. Magyar törvk. rendt. 534. s köv. §., hannoverai perrend 244—2 49 §., bajor perrend 347—352. §., szász javaslat 623 — 634. §., osztrák javaslat) 312—322. §., würtenbergi perrend 445—457. §., bádeni perrend 516 —520. §.