Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)

Bevezetés

— 63 — 3. A magyar perjog 1861 után. A magyar törvények 1849 után eltörültetvén, 1853-tól 1861-ik évig az osztrák ideiglenes perrend volt hazánkban hatályban, e korszak tehát nem tartozik a magyar perjog fejlődési történetének köréhez. Az 1861. évi országbirói értekezlet a váltó eljárásnak szabályait rendelte a polgári perben is alkalmaztatni, melyekről fönnebb már szólottunk; s így azt e helyen mellőzhetjük, áttérve a ma is hatályban lévő perjog alapelveinek rövid áttekintésére. Ezen perjog, mely az 1868. évi 54. törvényczikk által elfogadtatván, 1869. évi június 1-én lépett hatályba, két, úgy lényegére mint alapelveire nézve egymástól különböző eljárást honosított meg, melyek egyike sommás, másika rendes eljárásnak neveztetik. A sommás eljárás rendszere az első biróságnál lényegileg a szóbeliség alapján álló perrendekhez közeledik, s elvetve úgy a tárgyalási alapelv merev alkalmazását; mint az esetlegességi alapelvet is. a birói tevékenységnek terjedt tért nyit. A tárgyalás folyama alatt ugyanis a biró tartozik a tényállás tisztábahozatalát a felekhez intézendő kérdések által eszközölni, (117. §.) tehát az alakszerű periratok mellőztével, az anyagi igazság kinyomozására törekedni. Előnye azonban ellensúlyoztatik az által, hogy a tárgyalás befejezte után jegyzőkönyv veendő fel, melybe a tényállás röviden, s a bizonyítékokra hivatkozva beigtatandó, s a felsőbb biró Ítéletének alapjául ezen tökéletlen följegyzések szolgálnak, melyek a dolog szerint kielégítő eredményt nem szülhetvén, azon czél, mely a sommás eljárás által, annak indokai szerint eléretni czéloztatott, t. i. hogy a szóbeliségre képezzen átmenetet, el nem éretett, sőt a szóbeliség lényege felőli fogalmak összezárására vezetett. A rendes eljárás egészen az Írásbeliség alapján áll. A per tárgyalása Írásbeli periratok által történik, s a biró Ítéleténél az írásbeli peranyag szolgál kizárólag alapul. Az Írásbeliség alapelvei alkalmazást találnak; habár nem oly mereven, mint az előbbi kor hason perrendjeiben. A tárgyalási alapelv megszorításánál különösen a második bírónak nyittatik tér, kinek jogában áll oly esetben, ha az ügyet nem látja annyira kifejtve, hogy alaposan ítélhessen, új tárgyalást s