Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)

I. rész: A bizonyítási tan általános része

^ 152 — A vélelemnek a peresügyi eljárás és különösen a bizonyítási eljárásra való befolyása minden perrendben általában elismertetett, s a vélelem, mint a bizonyítási kötelezettséget elhárító ok minden perrendbe felvétetett. ') ') A törvényes elméleten alapuló perrendek határozottan szükségesnek tartották annak kijelentését, hogy a közönséges vélelmek nem bírnak bizonyító erővel. (így az os?:tv. 105. ,,Vermuthungen, welchen insbesondere dnrcli das Gesetz keine Kraft beigelegt wird, sind für keinen Beweis anzusehen" hasonlólag a magyar polg. törvényvk. rendt. 153. §., , a törvényben nem gyökerező vélelem föl nem ment a bizonyítási kötelezettségtől". A szóbeliségre alapított perrendek legtöbbjei, ellenére annak, hogy a bizonyítékok szabad mérlegezését alapelvül mind elfogadják, a leyal theoria hatásától teljesen szabadulni nem bírtak. így a bajor pereend rendszerint csak a törvén3'es vélelmeket fogadja el, mint a bizonyítási kötelezettséget kizáró okot, de kimondott elvénél fogva, a közönséges vélelmet sem meri egészen mellőzni, sem az utóbbi megbirálását, a bíró meggyőződésére bízni, hanem útmutatást állít fel e részben, mely azonban legtisztábban kitünteti, hogy mily kevéssé bírta magát a törvényhozó beletalálni az általa kimondott elv követelményeibe, melyeket hol tágabb, hol szűkebb körbe szorít, mintha az egyik tételben tett engedmények horderejét féltve tartaná azokat a másik szakaszban visszavonni szükségesnek (bajor perrend 322. §.) A würtenbergi perrend (404. §-a) is csak a törvényes vélelmeket említi, de ezekre a „praesumtio juris de jure" vagyis a megdönthetlen és az egyszerű jogvélelmeket megkülönbözteti. Hogy az előbbieknek a bizonyítási eljárásra mily kevés befolyása van, tanúsítja, hogy íeclü, ki a würtenbergi perrendről irt commentárjában e tételt is példákkal kívánta felvilágosítani, a megdönthetlen vélelmekre idézendő példánál a telekkönyvi bejegyzések felhozását látta legnyomatékosabbnak (Die Gerichts-Gesetze des Königreich Würtenberg II. k. 177. 1) Pedig a telekkönyvi bejegyzés nem állapít meg jogvélelmet, az — ha úgy tetszik — jogköltelern (juris fictio) útján (V. ö. Berger i. m. 85. lap.) az ingatlanoknak szerzési módja, a mi oly kevéssé tartozik a bizonyítási eljárás keretébe, mint azon jogszabály, hogy az a mit egy józan eszű és vagyonával szabadon rendelkező ember másnak eladott, azt tőle harmadik vissza nem követelheti, habár az utóbbinak előbb adta is el, e szempontból minden jogszabály a „praesumtio juris de jure'1, fogalma alá vonható. — A würtenbergi perrend a bíró magán vélelmének érvényesíthetését teljesen mellőzte, mi nem annyira azon helyes elv kifolyásaként tűnik fel, mely a bizonyítékok szabad mérlegezéséböl következnék ; mint inkább e részben is tanúsított szűkkeblüségnek ; mert a törvény indokolásában a vélelmek óvatos használatát s illetőleg a bizonyítási kötelezettségre nézve fennálló szabályok kérlelhetlen szigorral leendő alkalmazását kiválólag ajánlja (Fecht i. m. 179—180. lap.) Az általános német (1866. évi) perrend (310. iigy az északi német perrendtartás javaslatok (431. §.) a vélelmek tekintetében az országos törvényeket