Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)

I. rész: A bizonyítási tan általános része

— 123 — nyitási kötelezettség nem lévén eleve meghatározva, a bizonyára nem a körül folyna: ki tartozik bizonyitani, hanem mindegyik fél igyekeznék előterjeszteni bizonyítékait, hozzá járulna szükség esetén a bíró kikérdezési joga, mely kiválólag a felek közötti viszony kiderítésére, s így annak megállapítására irányulna: bir-e az állított ajándékozás és mily valószínűséggel? Az eljárás befejezte után, a felek előadásai s a bizonyítékok összbenyomása kétségtelenül a helyzet oly képét fogják a bíró elé tárni, hogy azt: melyik fél állítása bír több hitellel, vagy valószínűséggel — a logica szabályai szerint megállapítva — bizonyára meggyőzőbb lesz Ítéletének indokolása mindenkire, mint ha a kifogás és ellenmondás közötti különbséget fogná — tekintettel a concret viszonyra — nagy tudományú ítéletében megoldani. A bizonyítás elmulasztása az adott esetben, a logica szabályai szerint megbírálva, a felmerülő körülmények szerint, úgy válhat az egyik, mint a másik fél hátrányára. Ha p. o. alperes bebizonyítja, hogy felperes az ő atyja által neveltetvén, tanúk előtt többször oda nyilatkozott, hogy miután kedvező anyagi helyzetét csakis e neveltetésnek köszöni; mihelyt körülményei megengedik, alperesnek tetemesebb összeget fog ajándékozni, azon évben pedig alperesnek igen dús termése volt, s más szerencsés üzleteket is kötött, míg a reá következő évben több vele összeköttetésben álló egyének bukásai anyagi helyzetét megrendítették, felperes ellenben mit sem tud bizonyítani; mert az ügylet négy szem közt történt s csak alperesnek a pénz felvétele iránti beismerésére hivatkozik. Nem meggyőzőbb-e, ha felperes keresetével azon észszerű indokból útasíttatik el, mert ő azt, hogy az összeget kölcsön adta, be nem bizonyította, mig alperes, úgy az általa vitatott ajándékozást, valamint azt is valószínűvé tette, hogy felperes szorult helyzete folytán kívánná az ajándékozásra a kölcsön minőségét fogni, — mintha vagy az mondatik, hogy miután keresetének alapját be nem bizonyította, alperes pedig azt lényegileg tagadta — mert a pénz felvételének beismerése, miután azáltal épen a kölcsön czím tagadtatott, lényegileg nem beismerést, hanem minősített tagadást képez — felperest keresetével el kellett utasítani, vagy épen megítéltetik felperes keresete; mert az, ha az alak és nem az észszerűség szolgál alapul, épen úgy indokolható, p. o. alperes azt, hogy a felperes által követelt összeget kezeihez vette, elismerte, azon előadása pedig, hogy azt ajándékban