Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)

I. rész: A bizonyítási tan általános része

— 115 — vagy hozzáadással; ez a minősített beismerés (Qualificirtes Gestándniss), melyről alább bővebben lesz §zó, azt e helyütt mellőzzük. Annak eldöntése, hogy: mi képez kifogást, s mi beismerést, s illetőleg mely esetben, melyik felet illeti a bizonyítás, ismét oly vitás és annyi eltérő nézetekre szolgáltat alkalmat, mint a bizonyítás kötelezettségről szóló tan általában. E részben is példák fogják legjobban igazolni állításunkat. Kitka saját gyakorlatából hoz fel idevágó igen érdekes példákat, melyek a nézetek eltérő voltának nyilvános bizonyságaiul szolgálván, azokat fogjuk röviden közölni. A. B. ellen pert indított, egy neki kölcsönzött arany gyűrű visszaszolgáltatása végett, alperes a gyürü átvételét beismerte, azonban azt állította, hogy e gyürüt felperes nem kölcsön, hanem tartozásának biztosítására kézi zálogképen adta át nekie. C. D. ellen keresetet indított bizonyos kölcsön visszafizetése végett, minek ellenében alperes ellenveté, hogy ő a pénzt nem kölcsön, hanem felperesnek adott ellátásért kielégítésül kapta. E. F. ellen bizonyos tartozás megfizetése végett perelt, mi ellen alperes azt hozta fel, hogy ő a követelt pénzt felperestől nem kölcsön, de ajándékban kapta. Mindhárom esetben a bíróság a bizonyítási kötelezettséget al peresre hárította; mert alperes új tényeket hozott fel, melyeknek felperes ellenmondott, s így azok alperes által bizonyítandók. Az ajándékozási esethez indokul még az is hozzáadatván, hogy az ajándékozás nem lévén vélelmezhető, a bizonyítás az ezt állító felet terheli. Kitka e határozatokat épen az uralkodó elmélet szempontjából támadja meg. Szerinte ugyanis kétségtelen, hogy alperes a felperes által felhozott tény valódiságának ellentmondott, ezen ellentmondás pedig magában véve is elegendő indokul szolgál, hogy a bizonyításra felperes köteleztessék. Ha felperesnek a bizonyítás nem sikerül az általa állított tény, melynek valódiságát alperes lényegé ben tagadta, valónak nem tartható, s e részben az, hogy hozott-e fel alper e^5 a felperes által állított tény lényegének tagadásán kívül más körülményeket, vagy sem ? különbséget nem tehet; mert az; hogy alperes többet mondott, mint mondania a törvény szerint kellett volna, hátrányára nem szolgálhat. Közelebbről tekintve a dol8*