Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)

I. rész: A bizonyítási tan általános része

— 100 — d'éctáék újabb commentátorai, ') valamint az átalános német perrend magyarázói 2) is ezen elvre fektetik a bizonyítási kötelezettségről szóló tant. A porosz perrend szabályai ugyanezen elvet állítják fel zsinórmértékül. 3) Az 1781. évi osztrák perrend 104. szakaszának a bizonyítási kötelezettség megállapítására vonatkozó szabályában 4) némelyek a canoni, s tekintve a valószínűségi elméletre, 5) mások ellenben az uralkodó elmélet elveire tí) fektetett rendelkezést véltek felismerhetni. A magyar és társországai részére kiadott 1852. évi osztrák perrendben e szakasz, melynek szerkezete adott az ellenkező véleményre okot. minden kételyt kizárólag az uralkodó tan elveinek megfelelőleg van foglalmazva, 7) s ennek commentátorai részéről e tekintetben nézetkülönbség nem merült fel. 8) r)Puchta: Pandecten (10. kiad.) 152. lap. Windscheidt: Lehrbuch des Pandectenrechtes I. köt. 366. lap 4. jegyz. alatt. Báron: Pandecten 215. lap. Hoffmann : a római magánjog- rendszere 144. lap. 2j Bayer : Vortráge 729. s köv. lap. Martin : Lehrbuch 378. lap. Linde: Lehrbuch 306. lap stb. 3) Allgemeine Grerichtsordnung Einleitung 16. §-a következőleg szól : Wenn eine erhebliche Tathsache geleugnet wird, so ist zwar vornehmlicli derjenige Theil, welcher darauf sich gründet schuldig dem Eichter die Mitteln anzuzeugen durch welchen die Wahrheit derselben am Tag gebracht werden können. Lásd e részben Koch : Processordnung nach ihrer heutigen Geltung (VI. kiad.) I. köt. 40. lap 8. jegyz. alatt. Azonban a törvény (Einleitung 17. §.) határozottan kimondja azt is, hogy e törvény a birót feltétlenül nem kötelezi. V.. ö. Forsler : Theorie und Praxis des heutigen gemeinen preusischen Privatréchts I. köt. 253. lap. *) Az osztrák perrend 104. §-a következű »Wer ein Factuin angeführt hat, er sei Klager oder Beklagter, der ist schuldig es zu erweisen, widrigens ist bei Erledigung des Processes in soweit es von dem G-egentheile wiedersprochén worden ist, für wahr nicht zu haltén. 3) Bizy : i. m. 203. s köv. Nippel: Erleuterungen zum österreichis. bürg. Gesetzbuch I. 264. 1. Beidéi: i. m. 143. §. E tévedésre Unger szerint (System II. k. 557. 1. 16. jegyz.alatt) a fentebbi szakasz zái-adákának nyelvtanilag helytelen fogalmazása adóit okot. 6) Füger-Wessely: i. m. 90. s köv. 1. Uu>/er: System II. köt. 557. s köv. 1. Kitka : Beweislehre 6. s. köv. lap stb. 7) Az említett lu4. §. e perrendben következőleg szól: »Jeder sitreitende Theil hat die Tathsachen worauf er ein angesprochenes Recht, oder e ne erhobene Eimvendung gründet zu beweisen, widrigens sind dieselben bei Entscheidung des Processes insoweit sie von dem Gegner wiedersprochen werden, nicht tür wahr zu halteu. Ob eine tathsáchliche Behauptung durch einen bejahenden oder verneinenden Satz ausgedrückt sein möge, ist in Beziehung au die Last der BeAveisführung gleichgiltig. 8) Schuster: Ciyilprocess-Ordnung ?51. és köv. lap. Ylk: Provisorische civil Processordnung 134. s köv. lap. Polgári perrendtartás magyarázata, az új törvénytár I. köt. 73. lap.