Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

I. rész: 1847/48. országgyűlés - VI. A martiusi napok eseményei

70 nak találta magát a magyar nemzet e maroknyi küldötteinek megjelenése által. A fenséges jelenetben, midőn így a két szomszéd nemzet testvéri szeretetben, s kölcsönös győzelemóhajtásban eggyesült, világos tanúsága mutatkozék annak, hogy azon természet ellenes viszony, melly az egyik országnak a másik irányában! alárendeltségén alapult, nem birta gyökerét a bécsi népnek sem vágyaiban, sem érdekeiben. Világosan kitűnt, hogy ama szerencsétlen viszonynak mind ösztöne, mind haszna csupán a dynastiai hatalomvágy, s udvari ármányokban keresendő volt, s hogy e népek Istentől rendelt sorsa, egymás melletti függetlenség s kölcsönös jogtisztelet. Annyira távol volt a bécsi nép minden féltékenységtől, hogy Kossuth hatalmas szavait hallgatván, a hozzá ragaszkodást olly mértékben nyilvánitá, mi szerint, ha őt szerénység, s az önállásra olly méltó szomszéd nemzet tisztelete nem tartóztatja vissza, a Bécsben töltött két nap alatt az osztrák események fejlődésében döntőleg befolyhatott volna. O nem élt a körülményektől kezébe adott e hatalommal, mert hitt az igéret szavának, s megelégelte a győzelmet, midőn ez igéret a dynastiától. — mint azonnal meglátjuk — Magyarországnak megadatott. A történet későbben fogja megbírálni, nem volt e hiba e mérséklet, s vesztesség az önkényt nyújtott befolyást nem ragadni meg. Kossuth befolyása a bécsi népre már előbb kezdődék. mint a magyar küldöttség Bécsben jelent meg. Mert a februári forradalom után a magyar országgyűlés Martius 3-iki feliratának is nagy volt hatása a bécsi nép Martius 13-iki fellelkesűlésére. Az agitatiónak első eszköze Kossuth azon felirat iránt mondott jeles beszéde volt, a bécsi népszónokok e beszéd olvasását használták a közbuzgalom fölköltésére. Megérkezése napját — Martius 15-ét — a küldöttség a köz elragadtatásbani részesülésen kivűl, ügyének eredménye iránti aggodalomban töltötte. Késő éjig minduntalan változó hírek majd emelték a reményeket, majd kétséget terjesztettek. Most azt beszélték, hogy a fejedelem vonakodik a küldöttséget elfogadni, — most annak járt hire, hogy egyik és másik herczeg a magyarok követelései ellen izgat, sőt voltak perczek, mellyekben a. küldöttség arra figyelmeztetett, hogy tagjainak személyes bátorsága veszélyben forog. E hullámzó állapot re-