Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

I. rész: 1847/48. országgyűlés - V. Az országgyűlés folyamata

49 felállíttatván, hogy a Megyékben a kormány érdekében minden hatalom gyakorlatába betolják magokat, s a kormánytól bő fizetést nyervén, az elejökbe tett feladat mennél tökélyesebb megoldására késztetésül, nem volt e világos, hogy ily hivatalnokok a megyék élén állván, szünet s tárgykülönbség nélkül, mert ők folyvást, országgyűléskor is, a megyékben működtek, s mint az igazgatás úgy a törvénykezés vezetését magoknak igényiették, általok az ország kormányzata a törvényes kormányszékek mellőzésével egyenesen az osztrák kormányra fogott átmenni. De tegyük fel, hogy a velöki rendelkezés a magyar Cancellár kezeinél maradott volna is, valljon ennek önállósága nem vesztette volna é el utolsó árnyékát is, miután a megyék fő tisztviselője feltétlenül tőlle függvén, a reábízott rendeletek végrehajtását szinte olly feltétlenül fogta követelhetni tőlle az osztrák kormány. Azért nem volt gúny, hanem való nevezete a dolognak, midőn az administratorokat Kreishauptmanoknak nevezték el az országban. Mondottuk, hogy az ország municipális kormányzási formája központosított hatalom általi elnyeléssel fenyegettetett az administratori rendszer által. Mert a municipális szabadságok biztositéka a megyék választott tisztviselőik általi kormányzásán nyugvék, s a tisztviselők közvetlen s egyetlen függésén a közgyűlésektől. Már pedig az administratorok nem csak a gyűlések és a törvényszékek elnökletét, hanem a tisztikari elnökség teendőit is magokhoz ragadni törekedtek, ugy, hogy a rendszer teljes győzelme esetére tettleg az ő hivataluk az alispányi hivatalt hatáskörében megcsonkitá, s az ügyvezetés választott tisztviselő kezéből a kormány által kinevezettre ment által. Azon felől az Administratorok, leszállván azon magas, s csak pártatlanság által fentarthatott állásról, mellyen a főispányok állottak, részint személyes viszonyok szövése, részint a kormány kegyvesztésének sőt üldözésének fenyegetésével pártfőnöki helyzetbe léptek, s lassan lassan a független hazafiakat a megyei hivatalokból kiszorítván, a megyei tisztikarokat nem sokára parancsaiktól függő eszközökké alázták volna le. A közgyűlések ereje enyészetnek fogott indulni: a tisztviselőknek a szabad szóllástól elijesztése, vagy épen szolgailag hozzácsatlakozása által az Administrator akaratához. TeVÜKOVnS S. EMLKKJRATAT. 4