Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

409 Az egyesült erőt. mely 1500 fő rendes katonaságból s 3—4000 főnyi fegyveres néptömegből s 16 ágyúból állott, Leiningen mozgásba tevén, Máriássy annak hírére a csata elfogadás.! ra határzá el magát, s majdnem egész seregét áttette Uj Aradra, s az azzal tőszomszéd Kis Szentmiklósra. Az ellenség első megtámadását az utóbbi hely ellen intézte, 12 ágyú tüzét fordítván Máriássy 3 ágyuja ellen oly rettenetes hatással, hogy a tüzérek s a fedezetül szolgált székelyek sánczaik megett sem állhatták ki, s oda hagyván a 3 ágyút, megfutamodtak. Ez eset az egész magyar hadvonalt rémülésbe hozta, s szilárd állását megingatta. A székelyek csoportonként szállongtak át O Aradra, a 30-ik honvéd zászlóalj egyetlen egy lövés tétele nélkül megszaladt, s a császáriak által Uj Aradon keresztül üldöztetett. Csak a debreczeni Önkéntesek, a lengyel csapat, s a 27. honvéd zászlóalj, — egy ifjú tisztjének kivételével, ki ijedtében molnár-ruhába öltözve a harcz alatt elszaladt. — állották ki a tüzet, de ők is, midőn látták, hogy a szálfa hídhoz a Csala erdő alatt Leiningen már lovasságot és ágyukat küldött, nehogy visszavonulások egészen elvágassák, a még hátra volt s a hídnál lejebb őrzött kompon O Aradra által keltek. Az egész harcz alig tartott fél óráig, — a magyar had vissza vonulása a rendetlenség szomorú képét mutatta. — tolták egymást előre, sokan, hogy hamarabb menekülhessenek, a vízbe ugorva, úszással keresték a túlsó partot, és pogyászát is legnagyobb rész ott hagyta, — de annyi zavar közepette még is Visoczky a lengyel légiónál és Asztalos egy pár honvéd századnál képes volt némi rendet fentartani s valahogy a sereg hátát fedezni. Az átkelés alatt Kun József aradi tüzértiszt személyes bátorságával dicséretes szolgálatot tett, mert ő a hidfőn fel állított ágyujával az ellenség előnyomulását sikeresen megakadályozta s több császári katonát leterített. Különben a tüzérek e napon szegényül viselték magokat. — a még Pestről leküldött cseh tüzérek közül sokan az ellenséghez szöktek, s minnyájan roszül lőttek. A honvéd tüzérek sem voltak sem bátrak, sem szerencsések, sőt némelyek már a harcz kezdetében ágyústól szaladtak vissza. Vesztességünk e gyászos napon 40 halott, 60 sebesült és 150 fogolyból állott. A császáriaknak a hidnál elesett néhány embereiken kívül alig volt