Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

I. rész: 1847/48. országgyűlés - III. Az országgyűlés alakja s fő egyéniségi

19 mellyről legtöbb lökést nyerend a haza sorsának eldöntése, s arról nem kétkedett, hogy Kossuth megjelenése által e küzdhellyé az alsóház kirekesztőbben válandik mint valaha. S lehet-e kétségbevonni Széchenyi hivatását, a leghatályosb küzdponton helyt foglalni? Egyébbiránt tagadhatlan, hogy követi pályáján Kossuthtal vivott viadalában már nem találtuk azon szenvedélyt, melly hajdan irataiban az ügyen túl a személyt fulánkosan illeté. 0 Kossuthról nagyrabecsüléssel, hazafi érdemeinek megismerésével szóllott, s némi jelével a rokonszenvnek, melly azelőtt nem létezett s csak követtársi viszonyaikból származott, Ezen gyöngédebb eljárása által Kossuth irányában s hazafias, eredeti érdekességü beszédei által Széchenyi mint követ a közönség régi kegyelletét maga iránt nemcsak megőrzé, hanem nagyobb mértékben nyeré meg. Beszédeiben sokszor jóslói ihlet volt. Az ősiség tárgyában szóllván, szerte ágazó gondolatainak egyikét így fejezi ki: irigylem a lengyeleket, kik csatatéren vérzettek el, mert becsületes halál szebb, és jobb, mint nyomorú tengés. Mire Kossuth válaszolá: nem hiszem, hogy annyira jutott már a magyar, hogy a szerencsétlen lengyel nemzetet irigyelnie kellene; e nemzetnek van még elveszteni valója, s ezért e nemzet még élni fog. Széchenyi hazafi vágya teljesült. A nemzet dicsőén vérzett el. S ha isten van, teljesülni fog Kossuth hite is. mert ép e dicsőség az, mije van még e nemzetnek, s mit el nem vesztvén, még élni fog. A főrendi ellenzékpárt, mellyről, mint a követi ellenzékkel összefüggő tényezőről említést tennünk kötelesség, olly kifejlődött alakban gyűlt öszve ez országgyűlésen, hogy ha azt az 1832—6. évi országgyűlési állapotához hasonlítjuk, szám, függetlenség és szellemtehetség tekintetébeni nagy előmenetelén csudálkozni kell. Fejér hollóként állott fel akkor egy-egy hazafi tag, az országnagyok és főpapok többnyire minden nemzeti kivánatnak ellenszegült tömegébül; most az udvarnak meg kellett feszítenie minden befolyását, hogy a főrendi táblán többségét biztosítsa. Most nemcsak ugyanazon elvharczot vivta a főrendi ellenzék a kormánypárt ellen, mellyet az alsóház ellenzéke, hanem nem egy izben nagyobb lelkesedéssel, s ünnepiességgel. A főrendi ellenzék élén gróf Batthiány Lajos állott. 2*