Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

.395 jök lövetett, ugy hogy kilenczen holtan rogytak le. Ha e mozgó csapathoz valami rendes katonaságot csatolni lehetett volna, általa Temesvárnak délkeleti öszveköttetései ugy vágattak volna el, mint észak-nyugatról Nagy Sándor által eszközöltetett. De a katonaság szűke e tervet valósítani nem engedte, s azért midőn a császáriak nevezetes erővel szálltak Rittberg alá, Parcseticsnek nem maradt más hátra, mint Yersecz felé vissza húzódni. — Alól Verseczen a szerbek folytatták legtöbbnyire iszonyatos tettekkel öszve kapcsolt kalandozásaikat. November 20-án az általok újonnan megszállott Lagerdorfról 40—50 serviánus Vojvodincz helységre rohant, ott a derék községbirót, Yuja Maximot, ki becsületessége, hivsége, bátorsága és ügyességével a hazai ügynek nem csak falujában, hanem azon egész környéken sok hasznos szolgálatot tett, s külsejére a legszebb oláh ember volt az egész vidéken, megkötötték, magokkal elhurczolták, s ki érve az országútra, ott letérdepeltették s lefejezték. — Az átalános előnyomulás napján — Nov. 30-án — Damjanics távollétében Kiss Pál indult el korán reggel 6 századdal és 6 ágyúval Alibunár felé. Nikolinczre érkeztekor a harang félreverésével fogadtatott, fegyveres ellenséget azonban nem találván, tovább haladott Karlsdorfra, hol mingyárt a falu előtti dombról ágyú lövések által tartóztattatott fel, de Alibunárról tetemes segitsége hét ágyúval érkezvén, vissza tért, s újra támadólag lépett föl. Kiss Pál a sokkal számosab erő ellen sikertelennek látá a harcz folytatását, vissza indulót parancsolt, s csapatját minden háborgatás nélkül Verseezre vissza vezette. E kirándulás 2 halott és 2 sebesbe került, de noha eredménytelenül végződött, Kiss Pál Karlsdorf alól néhány fegyveresen elfogott szerbet hozott magával. 21. §. A bánsági fő hadi tábor hűsége a temesvári ostromállapot kihirdetésekor fényesen bizonyult be. Akkor Piret nem boldogulván a főparancsnokkal, majd az egyes hadosztályok vezéreihez intézett felhivásokat, hogy a császár védelmére hozzá induljanak, de viszhang nélkül multak el minden csábításai, kivévén némely hamar lecsillapított mozgalmakat a németektől átvett tüzéreink között. De tevékenysége a becskereki tábornak nem volt oly nagy mint hűsége. Hamar ugyan