Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

390 gyobb része felgyújtatott. — Decz. 6-án éjjel császári katonák és oláh népfelkelők Kölniken a lugosi mozgó nemzetőr századdal ott tanyázott SZÍVÓS kapitányra váratlanul rohantak s ez kéntelen lett négy saját embere elvesztése és az ellenségből hétnek leejtése után Resiczára húzódni, s onnan nagyobb erővel térni vissza, de akkor már az ellenségnek hült helyét találta. Az ellenség azonban Kölnik nyugtalanitásával nem hagyott fel, s miután SZÍVÓS néhány nap alatt ismét 1 halottá, és 3 foglyot vesztett, Asbóth szükségesnek találta a csapatot Bogsánba vissza rendelni. — December 17-én az ellenség ítesiczát támadta meg, de az ott tanyázott Oraviczai mozgó század és a helybeli nemzetőrök által érzékeny vesztességgel kergettetett vissza. Ez alatt Asbóthnak Resiczán és Bogsánban öszvesen 630 főre és 8 ágyura számított ereje, a Verseczről ismét vissza érkezett Bobicsféle 2 századdal szaporittatott. — Dec. 18-án éjjel Asbóth megtámadta a Furlukon tanyázott ellenséget, s azt onnan kiverte, 20 halottat és 10 foglyot tevén soraiban, midőn a magyar csapatban csak 1 ember esett el. E sikerült ütközetben 3-ik honvédzászlóalji és Huzóczy s Fischer nemzetőri kapitányok jelesül viselték magokat. Ugyan azon napon Szivos és Fejér nemzetőri kapitányok az ellenség egy másik fészke, Szocsán ellen intéztek egy—hasonlón sikerült csapást, kiűzvén az ellenséget, ki 11 halottat hagyott hátra, a magyarok csak négy sebesültet számítván. De mind ez apró győzelmeknek alig volt valami eredménye, mert a mint Asbóth csapatjai Bogsánba és Resiczára vissza húzódtak, a császáriak előbbi helyeiket mindannyiszor vissza foglalták. S ez eredménytelenség az Asbóth iránti bizodalmat megrázta, hogy tiszti kara szükségesnek találta védelmére nyilatkozványt bocsátani ki azon vádak és rágalmak ellen, miknek Asbóth tárgya lett. De Damjanics osztotta a vádló nézeteket, s már elébbi elégületlensége Asbóttal most határozott rosszallásban nyilatkozott. Szemére hányta, hogy noha ereje elég volt, képessége hiányzott a bánya vidéket megmenteni; hogy a Furluki kirándulás hibásan volt elrendezve, mert a kirándulási csapat csak egy harmad része tört be kellő időben, s csak ez maga kergette ki az ellenséget, midőn azt czélszerü vezénylettel vissza vonulási útjától egészen el lehetett volna vágni; hogy az éji