Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

Negyedik fejezet. Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács és Bánságnak a Magyar had általi elhagyásáig. 1. §. Két hatályos következése ló'n a két vár elszakadásának. Első: hogy a vármegyék hatóságának épsége megtört. Mint közelebb éreztetett vagy a magyar vagy a temesvári fegyveres hatalom: a szerint hódoltak egyes vidékek vagy a törvényes vagy a bitorló hatóságnak. E viszontagság nemcsak a közbátorságon, hanem a seieg ellátása kűtforrásain is sebet ejtett. — A másik nem kevésbé fontos következés a császári és a szerb hadak mind inkábbi öszve olvadásában mutatkozott. S midőn az ellenség egyesülés előnyét nyeré, — a magvai' sereg kéntelen lőn több uj hadi pontok felé erejét szakítani. Arad várnak tudniillik ellenséges állása miatt O Aradon mind inkább szaporítni kellett a magyar csapatot. A temesvári hadi tanács, tudván a magyar hadi vonalak gyengülését, miután az ostrom állapot kihirdetése után néhány napig csak a vár szomszéd környékeire küldött portyázásokra szorítkozott, s a vidék nyugtalanságát ama hirdetéssel csillapította, hogy hatóságát csak a vár körére kivánja kiterjeszteni, —. October ltí. távolabb kirándulás megindítására bátorodott fel. Csákóvár mezővárost választá e művelete czéljául azért, mert e hely Temes megye hosszának majd nem közepében fekszik, és azért mert a Megyének ujjonczozási fő állomása ott volt. A nevezett napon tehát Sandrovics nevü kapitány alatt egy a Leiningen és Rukovina ezredbeli katonákból öszveállitott század és fél • század uhlán meglepte a Csákovári szolgabírót, ki szökésben volt kéntelen üdvét keresni és az ujonczozási biztost Kálóczi főhadnagyot, ki a helyben volt 62 ujonczczal együtt az ellen.ség kezébe esett. A mezőváros — a szerb és oláh lakosok