Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Harmadik fejezet: A verseczi csatától és Szent-Tamás első megtámadásától a temesvári és aradi várak elszakadásáig

361 czegasszony megöletése, Jellachich kinevezésének visszavonása s. a. t. E hirek lehangolást a katonaságban, s a tábornokokban uj habozást idéztek elő. Piret Murányi előtt kijelenté, hogy ha Jellachich visszahívásának hire valósul, akkor ők meg fogják szüntetni az ostromállapotot. E felleg azonban elvonulván, az erőszakos rendszabályokat folytatták. Az ujonczozást megtiltották, — a megyei fegyvertárt s minden közpénztárakat elfoglaltak, a megyeinek kivételével, mely idején Verseezre küldetett. A megye és a város a nemzetőrségre nézve azt nyilatkoztatták, hogy lefegyverzését csak túlnyomó erő láttára fogják megengedni. Mire a katonaság a piaezon felállíttatott, a vár kapüi bezárattak, ágyuk szegeztettek a megye és város házok ellen, s midőn már a tett pontjáig ért a fenyegetés, akkor a városi nemzetőrség fegyvereit letette, az Alispány pedig a megyeházban volt nemzetőri fegyvereket kiadta, Rukavina, kire most mint várparancsnokra a fő hatalom ment által, még akkor is ingadozott s engedékenynek látszani kivánt. A megyeházban egy pár ezer kaszák voltak le rp.kva, mellyek a népfelkelési csapatok hiányos fegyvereinek pótlására voltak rendelve. Rukavina ezen kaszák — mint nem valódi fegyverek — a várból kivitelére az alispánynak engedelmet adott, de a haditanácsban uralkodott Leiningen az engedelmet vissza vétette, s egy uhlán csapat kiküldetett a már útban volt kaszák lefoglalására. A várparancsnok a maga ostromállapoti hatóságát csak a vár területére terjesztette ki, mind a mellett portyázó uhlán csapatok küldettek a megye helységeibe. Az Oct. 3-i Manifestum hirdetésével lázítani a népet a tisztviselők ellen, s gátolni az ujonezozást. Temes Vármegye utósó tiszti kara erélyes és hű hazafiakból volt szerkesztve, nem volt csuda tehát hogy előkelőbb tagjait a várbeli hatalom űzőbe vette. A várban a rémület uralma naponként nagyobbodott — az ott fogva volt lázadók és a Verseczi csatában foglyul ejtett Szerviánusok szabadon bocsáttattak. Az utóbbiaknak azonban csak egy része volt Temesvárott, része az Aradi és békési fogházakban őriztetett. A vár lassanként számos veszélyes egyénekkel telt meg, a hazafi érzelmű családok azok ijesztései által mind inkább fenyegettettek, és sokan a várból elköltöztek.