Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Harmadik fejezet: A verseczi csatától és Szent-Tamás első megtámadásától a temesvári és aradi várak elszakadásáig

358 tásáról, a császári tisztek elleni gúnyiratok köröztetéséről. aközvélemény ingerléséről a katonaság ellen s. a. t. — Az egyenetlenségek óráról órára szaporodtak. A váron keresztül az. alsó táborokba vonuló tisztek a várkapuknál fegyvereik elvételével fenyegettettek, s aztán a faggatás az őrök tévedésével mentegettetett. A főhadi kormány 1 század uhlánt a kir. biztosság megegyezése nélkül rendelt be a várba, a kir. biztospedig megtagadta e századtól az élelmet és termesztményt. Majd egy körülmény jött közbe, mely a szétszakadást sietteté. A Galicziából el nem bocsátott két zászlóalj Mihály (Máriássy) gyalogság helyett, ugyan onnan a Gr. Leiningen erdélyi ezred egy zászlóalja indíttatott Temesvárra. E cserét a mieink nem tetszéssel fogadták ugyan, de még is egy magyar zászlóaljnak is elegyedése az idegen várőrség közé, nyerességnek tekintetett. Nem sokára azonban kitetszett a cseles okv a miért e zászlóaljat Galicziából kibocsátották. Ugyan is Oct4-én e zászlóalj Temesvárra érkezvén, a hazafiak megilletődéssel tapasztalták, hogy szelleme ép oly ellenséges mint a Zsivkovich katonaságé. A legénység igen kis kivétellel oláh, tisztei többnyire horvátok s mind dühös osztrákok. A zászlóalj erélyes ezredese Gr. Leiningen, határozott ellensége a magyar ügynek, ön személyében uj erőt hozott a vén tábornokok élesztésére. 0 lőn azontúl lelke a várnak, s minden döntő lépés előmozditója. Az oly keservesen megcsalódott hazafiak átkozták az uj segélyt, szinte sajnálták, hogy magokra nem hagyattak régi s már megszokott ellenségeikkel szemben. Piret feljebb részletelt levele Gr. Leiningen megérkezését követő napon kelt. Oct. 6-án pedig Piret Gr. Leiningen jelentését az utazása alatt tapasztalt dolgokról közié a kir. Biztossal, e közlés okául adván azt, hogy a jelentés eléggé kiigazolja az uhlánok és Szokorich zászlóaljak a vár szomszédságából el nem küldhetését. »A merre keresztül jött — igy szólt Leiningen ez iratban — nagy ingerültséget talált a két ezredbeli katonaság ellen. Váradon és Aradon falragaszok által szóllittattak fel a lakosok azon ezredek vezetőinek meggyilkolására, utóbbi helyen fegyveresen és ágyúkkal álltak ki az uhlánok Maroson való átkelésének megakadályozására. De veszélyes volna azon ezredek tova inditása azért is, mert ha tótok és oláhok közzé