Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Harmadik fejezet: A verseczi csatától és Szent-Tamás első megtámadásától a temesvári és aradi várak elszakadásáig

342 szerb lakóihoz, a tótokhoz, az oláhokhoz sat. szövetkezésre felhívásokat bocsátott ki, s a fó'odbornak azon bókot tette, hogy személyét és szolgálatát rendelkezése alá helyezte. A magát az által felette megtisztelve érző főodbor őt a szerb Nemzet kormányzójának nevezte ki. Rajacsics elvállalván a kinevezést, attól fogva ezen czimmel élt: »József, igaz hitű Szerb patriarcha, a szerb Vajdaság népének ideiglenes Kormányzója.« Lassanként az egész politikai hatalmat magához ragadta, a szerb mozgalomnak a horvát országival öszvehangzó irányt adott s Sztratimirovicsot a hadvezénylet körére szorította. Ezen helyzetben Sztratimirovits tekintélye csak szerencsés hadviselés által volt fentartható. Belviszontagságok a harcztéren kellett, hogy Rajacsics kénye alá vessék őtet, s hogy ez ugy fogta fel a fővezér s maga közti viszonyt, világos lett abból, hogy Sztratimirovicsnak Aradácz és Elemérnél történt visszaveretése után a patriarcha bátrabban emelte föl a császári irányt, Sztratimirovicsot pedig letette vezérségéről, Karlováczra rendelte és vád alá helyezte. Helyébe Mayerhoffer neveztetett ki a hadi működések vezetőjévé Suplikácz Vajda megérkezéséig. Mayerhorfer, ki ép akkor Bécsből érkezett vissza az Udvar legbelsőbb titkaival, szükségesnek találta a szerb nép bizodalmának megnyerése végett egy kibocsátott nyilatkozatban fennen hirdetni, hogy semmi reactionális megbízást nem kapott s nem vállalt volna el, hanem czélja egyedül a végvidék rendezése s a várt Vajda távollétében a szerb hadviselés elősegítése. 36. §. Sztratimirovics azonban Karlpváczról megszökött, s Tomasováczra Knicsanin táborába futott. Ez barátságosan fogadta őt, de a szerviai kormánytól utasítása lévén a patriarchában a mozgalom fejét tisztelni, vendégét táborában fogolynak jelentette ki. Még Sztratimirovics Tomasováczon tartózkodott, a patriarcha parancsára a tomasováczi tábor egv része a bácsi harczvonalra vala rendelve. Sztratimirovics e rendeleten megütközött, viszásnak tekintvén, hogy midőn dolgaik a Bánságban rosszabbul állottak mint Bácsban, a sereg ott gyengittessék és itt szaporittassék. S ő nem állapodott meg a merő gondolatnál, hanem eltökéllette magát a dolgon tettleg segíteni. A csapat elindulása után második éjjel Tomaso-