Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Harmadik fejezet: A verseczi csatától és Szent-Tamás első megtámadásától a temesvári és aradi várak elszakadásáig

336 elsőnek támogatására Temerin ellen Dobanovatsky, — a negyediket Járek ellen Jovanovics Péter vezérlé. A magyar parancsnok, Császár huszár ezredi Alezredes Máté, alatt, a három megtámadandó állomáson öszvesen 3—4000 ember számíttatott csak két ágyúval. A lázadók mind a három helyet külön és keményen támadták meg. Midőn az illető csapat Járeket támadta meg, Mészáros hadügyminister Bechtoldtól kisérve csak 12 huszár fedezetével épen arra utazott Pétervárad felé, s kevés hija volt, hogy a felkelők kezeibe nem esett. A harcz eleinte mind a három helyen a magyar fegyverre nézve kedvező szerencsével vivatott, — Máté a Szireg és Temerin ellen előnyomult Jovanovics Mihályt és Dobanovacskyt vissza verte, mindkettőt nagy veszteségökkel. De Sztratimirovics segélyt hozott a végromlással fenyegetett két osztálynak, s Mátét kénszeritette vissza vonulási vonalának megmentésére Sziregről Temerinnek húzódni. A szerbek követték őt s Temerin alatt a harcz megujittatott, s a szerbek ismét vissza verettek. Járekról is az 5-ik honvéd zászlóalj vitézül űzte vissza a megtámadó szerbeket. A magyar sereg tehát nem épen ok nélkül bátorságban vélte magát, s a következő éjre Máté elmulasztott oly rendeléseket tenni, minőket ellenségtől várt megtámadás szükségessé tesz. Az éj pedig vészt hordott méhében a magyar sereg és népre nézve. Éjfél után Sztratimirovics ugyan azon rendben, mint nappal tette, csapatját újra megindította. Jovanovics Péter megtámadván Jarekot, Máté Temerinből a setét éj miatt nem tájékozhatta magát, s nem mérhette meg az ellenség erejét. Azon hibába esett tehát, hogy a Járekot megtámadó csapatot az ellenség főosztályának lenni hitte, s ezen hitében ön ereje nagyobb részét Jarek védelmére vezette ki, nem hagyván Temerinben többet mint egy pár század huszárt s a gyalogság egy részét. De még ő Jareken harczba bocsátkozott Jovanovics Péter csapatjával, az alatt Dobanovacsky Temerin és Járek közt helyezte magát s Máté visszavonulását veszélyezte, maga Sztratimirovics pedig Nadályról Temerinre ütött. Az ott maradt csekély magyar csapat egy sáncz megett makacsul védte magát, s az ellenség az éles harczból már már visszavonulni kényszerült, midőn Sztratimirovics csapatjának egy része a magyaroktól védett sánczot