Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)
II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Harmadik fejezet: A verseczi csatától és Szent-Tamás első megtámadásától a temesvári és aradi várak elszakadásáig
324 dóknak vitézül álltak ellen, s egy rohanást vissza vertek, de a lovas Szerviánusok megkerítvén őket, az alatt mig ők a falun kivül harczoltak, a faluba betörtek s a házakat gyújtani kezdték. Ekkor a kétségbe esett magyarok kéntelenek voltak visszavonulni, s mindenik saját családja szabadításáról gondoskodni. S ezen borzasztó vívásban sem veszték el lélekjelenlétöket, sőt a betörőket ugy elfoglalták makacs ellenszegülésökkel, hogy asszonyaik, gyermekeik s gyámoltalan öregeik időt nyertek a faluból a tengeri földekre menekülni, s csak midőn ez megtörtént, vonultak ki utánuk a harczos férfiak. Felgyujtás után a lázadók kirabolták az 54 év óta virágzott egyetlen végvidéki magyar helységet. Gyalázat! az Antalfalvi és Padinai tót, s Glogova és Jabuka német helységek több lakosai nem iszonyodtak részt venni a Debelyácsiak kipusztításában, kikkel rövid idő előtt oly buzgón együtt tartottak. De e gyalázatosok közzé sem Bartos a maga személyes barátaival, sem a szomszéd Uzdin oláh község nem tartozott, melyről említők, hogy elpusztulása után a magyar had védte vidékre vonult el. A szerencsétlen csatában 100 embert vesztettek a Debelyácsiak. öszvesen azzal együtt az egész ellentállási idő alatt nagyobb számra rúgott vesztességök. A helység bevételekor a Szerbek számos személyt fogságba vittek el. A háború kezdetében 3500 lelket számlált község maradványait Vörös Mihály, Orlováton keresztül vágva magát, a Becskereki táborba vezette. Ott az erősebb férfiak azonnal 200 főnyi századot alakítva, a hadseregbe álltak, családjaik Magyar Ittebére, s később Makóra szállíttattak. A kir. biztos intézkedésein kívül Gr. Hadik Gusztáv ezredes kebelrázó szózattal buzdítá a közérzelmet a vándor botra jutottak élelem és szállással felsegitésére. Az eredmény a közönség nemes szivüségének jele volt. Hatóságok és magánosok, főleg a magyar faluk szegény népe a Haza ez áldozatai gyámolításában buzgó készséget tanúsítottak. 26. §. A moldovabányai és debelyácsai gyászos események kivételével, minden bánsági ütközetek, a Verseczi, fejértemplomi, Perlaszi, Neuzinai, Aradáczi sat. szint annyi diadalai voltak a Magyar fegyvernek. A magyarok lelkesedése mindenütt győzött a Szerbek konok elszántságán. De hasonló sze-