Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Harmadik fejezet: A verseczi csatától és Szent-Tamás első megtámadásától a temesvári és aradi várak elszakadásáig

322 létre intsék, s felvilágosítsák, midőn a nép csoportosan rohanta meg az udvarházat. A tisztviselőknek csak nagy nehezen lett módjok megszabadulni a dühös nép elől — a rend helyreállítására pedig mind krassói mind temesi fegyveres csendkatonákat kellett a helyszínre küldeni, kik a tömeg eloszlatására fegyvert kéntelenültek használni, s több halottat és sebesültet ejteni. Ezen megfékezés után Jakabffy Alispány járta be a vidéket, s intő szavával a népet vissza vezette az engedelmesség ösvényére. A Schwarzenberg uhlánok Verseczről eltakarodások előtt még azon hasznos szolgálatot tették Krassóban, hogy egy századjok Sept. közepében Lúgosra a törvényhatóság tekintélyének támogatására rendeltetvén, a császári jeleknek a megye oldalán szemlélete a népre megnyugtatólag hatott. 25. §. Miként a megyékről és a Karánsebesi ezredről, ugy a Pancsovai és Fejértemplomi ezredekről is kell a bánsági körülmények előadásában említést tenni. Elöl csak Fejértemplom város dolgait soroltuk elő ; — mi az ezred helységeit illeti, azokban a fegyveres nép a szerbek táborát követte, az otthon maradt lakosok pedig az idő szerinti hatalmasb félnek, s ennél fogva majd Fejértemplomnak, majd a portyázó Szerbeknek hódoltak. A rendes igazgatás teljesen felbomlott ezredszerte. A középponttal semmi hivatalos öszvefüggés nem létezett. Azon kevés helység az ezredben, mint az oláh Nikolincz és a német Karlsdorf, melyek a magyar ügy győzelmét óhajtották s a magyar sereg hozzájok jövetelét várták, tettleg ez irányban nem tehettek semmit, — még is folyvást törekedtek a magyar ügy vezetőivel öszveköttetést ápolni, s azt, közelebb lévén Verseczhez, inkább ott mint a körüle bitangoló rabló csapatok által elszigetelt Fejértemplomban keresték. A felkelők, nem birván magokat a karánsebesi ezredben megfészkelni, a Fejértemplomit pedig a főhely nélkül kívánságuk és szükségeik szerint nem kezelhetvén, annál buzgóbban őrzék Pancsovát, mint a három bánsági végezredben egyetlen ezredi főhelyt, mely hatalmukban vala. Féltékenyen vigyáztak arra, hogy azon városban a szerb lázadás szelleme kirekesztőkig uralkodó legyen. Rajacsics maga valahányszor a Magyar győzelmek erkölcsi hatásától félt, személyesen jött Pancsovára feleinek bátorságát uj buzdítással ébreszteni. A