Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Harmadik fejezet: A verseczi csatától és Szent-Tamás első megtámadásától a temesvári és aradi várak elszakadásáig

320 Lippai járás egy pár községében mint Kelmák, Belotincz, némi mocczanásokat idéztek elő, de valamint a megyei tiszti kar Temesvár elszakadásáig mindenütt, úgy különösen a Lippai járásban Medveczky János erélyes főszbiró a sűrű akadályokat legyőzte, s a Vármegye tekintélyét megőrizte. 24. §. Krassóban az első Alispány Jakabffy Kristóf erélyes és az oláh nép előtt nagy tekintéllyel biró férfi volt, de a tiszti kar nagy része gyenge volt a nehéz idők követeléseinek erőteljesen megfelelni. Hozzá tesszük, hogy a Krassói oláhok nem viseltettek ugyan rokonszenvvel a lázadók iránt, hanem nagyon féltek tőllök, s azért előforduló esetekben azonnal hódoltak nekik. E két körülmény volt oka annak, hogy e Megyében ha a béke felzavarásának esetei számosak nem voltak is, aggály és rettegés a támadható bajoktól folyvást uralkodott. — »Krassó békés — igy irt hű ecsettel a másod Alispány Makay — de Isten mentsen meg, hogy a Szerbek előnyomuljanak, ki tudja, mit volna képes tenni az oláh nép. hogy magát kedvessé tegye előttök. Ezen körülményekből könynyen magyarázható, miért nem felelt meg ezen Megyei határőrség felállítása czéljának. Pedig szolgálatára szükség volt a Megye déli határain, hol Szuboticza, Udvarszállás és Jám a lázadóktól többször rohantattak meg. Segitségül temesmegyei határőrök is rendeltettek Juli végén Szuboticzára, kik azonban ha a határok fedezésében hasznos segédkezet nyújtottak is, más oldalról oly vakmerő zabolátlanságra vetemültek, hogy Szuboticzát szerb hajlamai miatt ellenséges hely gyanánt prédálták. Általában a tapasztalás mutatta, hogy ezen megyei határőrségek, mihelyt más hatóságba vezettettek, nehezen voltak rendben tarthatók. A krassói határőrség Szuboticzán állomásozott, midőn Aug. 14-én a lázadók által néhány embere az előőrsökről elfogatott, és a Vracsevgáji táborba hurczoltatott. Következő éjjel a lázadók egy malmot támadtak meg, melyet 55 bátor egyén, java a határőrségnek, keményen védett, de végre a tulszám által vissza veretett, s többen emberei közül vagy elestek vagy elfogattak. Másnap ezen kettős bántalom megbosszulására, a határőrség parancsnoka Báró Bruckenthal egész csapatját, mely a temesből átjött rékasi és Ujaradi határőrök-