Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Harmadik fejezet: A verseczi csatától és Szent-Tamás első megtámadásától a temesvári és aradi várak elszakadásáig

306 beli oláhok és a bányászok közt egyenetlenség és verekedés ütött ki, mi abból származott, hogy e választó kerület vegyesen megyei és bánya helyekből alakittatott, s mind két elem tulbefolyást akart birni; de e nyugtalanságok csak helyi fontosságú muló események voltak, s a kerület közdolgai folyvást ügyesen, híven és erélyesen kormányoztattak. 15. §. Mi előtt a hadvonal közepére, a Becskereki táborra mennénk által, a bal oldalon még a káránsebesi ezred vidékét szükség megérintenünk, hol a törvényes állapot tényezői Appel tábornok, Bódy Esperes és Eisler Őrnagy a Jellachich ügynöke Gerlich Alezredes ármányait féken tartották. A Mehádia környékén vezényleti Eisler őrnagy, August elején hallván, hogy a Szerviánusok Orsovát készülnek megtámadni, az esetet azzal előzte meg, hogy nem csak a századokban szóigált, hanem az egész fegyverfogható népséget egybe szedte. Még is ez okszerű rendszabály daczára történt, hogy Aug. 13-án 150 főből álló csoport Radojko kapitány alatt Szerviából át kelt s a Dunától csak egy hegyláncz által elválasztott Almás nevü völgybe betört és 0 Suppot helységet szállotta meg, hol a lakosoktól gyáva megadással s rokonszenv jeleivel fogadtatott s onnét velők karöltve tovább Dalbocsa helység felé nyomult. Ez utóbbi helységben a század minden fegyveres népe öszvesen vagy 300 végőr felállitva volt, de midőn a kapitány a lázadók bemenetelének meggátlására indulást parancsolt, az engedelmességet megtagadták, mondván, hogy testvéreikre nem lőhetnek. Ennek következtében a Szerviánusok ugy a nevezett, mint Bosovics és Prigor helységeket minden akadály nélkül bejárták, s a népségtől mint rokonok fogadtattak, de mind a mellett mindenütt rablás és erőszak jeleit hagyták hátra. Az Almás völgye volt az egész káránsebesi ezredben az egyetlen század, mely a lázadókhoz szitott. a többi kilencz század mindig engedelmes volt a rend fent a rtásában. Az előbbi fejezetben elbeszélt káránsebesi követválasztáskor a magyar alkotmány ellenségei, Gerlich és más tisztek ezen rosz szellemű Almás völgyi népet izgatták föl, s rendelték be az ezred székvárosába a törvényszerüleg megkezdett eljárás felháborgatására. Annál fogva nem volt csoda, hogy e rosz hajlamú néplakta vidéket szemlélték ki a Szerviánusok betörésökre.