Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Harmadik fejezet: A verseczi csatától és Szent-Tamás első megtámadásától a temesvári és aradi várak elszakadásáig

294 zászlóaljjal és 6 ágyúval az uj tábor szétugrasztására indult. Csapatjának egy része Vracsevgájon keresztül mene Rácz kapitány alatt s a mit ott még az ellenség erősitéseiből s a faluból fenállani talált, megsemmisítette s felgyújtotta, Plitz kapitány pedig egy csapatrésszel a Vöröstemplomi uton nyomult elő, és igy mind a két oldal a megtámadandó pont körül előre volt megtisztítva. Midőn Madersbach a hozzá vissza húzódott részeivel egyesülve a lázadók táborához közelitett, ezek lövéssel fogadták csatárait, de a honvédek előre vágtak, s egy hosszú vonalban egyszerre neki mentek a hely fekvés tetőpontjának, s azt elfoglalták. Most sürü puska lövéssel harczoltak az ellenfelek közel egymáshoz, a lázadók száma sokkal nagyobb voltr s eleinte keményen állottak ellen, de majd a honvédek hevének engedtek, s hátat forditottak. Szökésökben a hires ördög hidját akarták felgyújtani, de a honvédektől nyomban követtetvén, idejök nem volt reá. Fájdalom, a magyar csapatnak nem volt lovassága, hogy űzhette s megfoghatta volna őket. így az ellenség hagyván 40 halottat maga után a vizén tul ismét erős fekvést foglalt el egy hegy oldalán. A mieink néhány halott és sebes vesztességével teljes rendben húzódtak vissza Fejértemplomba. Mind ezen ütközetekben a honvéd tisztek való vitézekként harczoltak. Mindig élén voltak csapátjaiknak. Egyikben elesett Fáy Gyula, jeles tulajdonú s közönségesen kedvelt ifjú, ki Zemplénben szolgabírói hivatalától, s ép egybekelése napján nejétől vett bucsut, s a 9-ik Zászlóaljjal a messze alföldre sietett, életét a hazának áldozni fel. 7. §. Ez időben — Oct. elején — a Megyék lehetlennek találták a határőrséget tovább fentartani a népnek általa okozott súlyos terhek tekintetéből, s ennek folytában a fejértemplomban volt temesi határőrség részenként elvitetett. Érzékeny volt e vesztesség felett Madersbach és a község panasza. Alig tudtak megválni e számra és szolgálati haszonra nézve becses segélytől, majdnem elmenetele meggátlását kisértették meg. Volt idő, midőn 800-ra ment föl fejértemplomban e határőrök száma, még Oct. 1-én is 400 számíttatott. S oda a Verseczi táborból mindég a határőrség java küldetett. A fejértemplomi őrség erős és terjedelmes sánczokat ásott, melyek