Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Harmadik fejezet: A verseczi csatától és Szent-Tamás első megtámadásától a temesvári és aradi várak elszakadásáig

292 állottak. Blomberg ezen ütközet alatt az Aug. 19-iki áruló játékát ismételte. Erős hadi födözettel — 6 század uhlán, 4 század Rukavina, és 3 ágyúval — élelemszállítást kisért Fejértemplomba, s az előtte való éjt Yojvodinczon töltötte, Fejértemplomtól másfél órányira. Ott reggeli 5 órakor hallotta az ágyudörgést, még is tova indulását egész délig halasztotta, így akkor termett a csatatéren, midőn a honvédek már hajtották a futamodó ellenséget. Akkor is lovasságával a felkelőket űzőbe vehette, ágyúit elfoglalhatta, sőt nagy részben foglyul ejthette volna. De ő mind ezt elmulasztá. Csak a vele érkezett magyar szellemű ítukavina századok, daczára az Ezredesnek, még időt nyertek az ellenség üzésében részt venni. Blomberg beszállítván az élelem tárt, s a Fejértemplomiak kérelmére, hogy csapatja egy részét az őrség megerősbítésére ott hagyná, gúnyosan válaszolván, hogy az ellenség vissza verésével a veszély elmúlt, még azon nap estve vissza indult Versecz felé. Mint a város végén elvonult, a lakosok átkokat kiáltoztak utánna. E napi ütközetben a vezénylet Pleis honvéd kapitány kezében volt, ki jelesül felelt meg feladatának. Abancourt, egy derék lengyel, kit a Martiusi napok mint politicai foglyot találtak a temesvári várbörtönben, s ki későbben Fejértemplomba ment a hazáját oly elevenen érdeklő magyar szabadság védésére, e napon a közcsudálást vonta magára vitézsége által, minden veszélyben elől menve az ellenség közzé. Tudjuk hogy hős név után martyr halált is nyert hazánk szolgálatában. Annyi bátrak között mint Fejértemplomban voltak, kitűnni nem volt kis dicsősség. Honvédek a polgároktól támogatva elől, — önkéntesek és határőrök a sánczok őrzésén — ez volt e napon a vitéz őrség felosztása. 6. §. Mindennap harczot viván vagy várván, Fejértemplom mind inkább kevesbedni látta népségét. Mind azok, kiknek kora, neve vagy életmódja a béke ótalmát igényié, nyugalmasb helyekre mentek menedéket keresni. Ez időben a várost régi községi előjárói is elhagyták; a közpénztár, az okiratok sat. Oraviczára vitettek. Magános polgárok viselték a községi dolgokat. Madersbach pedig, kit a magyar hadügyminister előterjesztésére a császár maga őrnagynak nevezett ki,