Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Harmadik fejezet: A verseczi csatától és Szent-Tamás első megtámadásától a temesvári és aradi várak elszakadásáig

282 annál bajosabbnak látszott e czél elérése azon percztől fogva, melyben Pestről nem csak a Tisza parthoz, hanem Dráva felé is kellett népet és fegyvert küldeni. 8 érzékenyen borítá a liazah kilátásait a Magyarország és az Udvar közti viszonyok mindinkábbi bonyolodása is. A harcztér sajátszerű körülményeinél fogva a magyar ügyvezetők felhívásaikban és tetteikben a királyt egybe kötötték a Hazával. — manifestumokra. császári tábornokok részünkön létére és az űj törvényekre hivatkozva bizonyították a részint félénk és egykedvű, részint ellenséges érzelmű nem magyar népek előtt, hogy a Király velünk van, s hogy a Szerbek a lázadók. Mily változást szült tehát állásunkban az Udvar hirtelen bánásmódja, s majd nyilvános föllépése ellenünk! Mily szükséges eszközt veszténk a dolgok ezen leleplezése alatt, s mint kellett a magyar ügy főnökeinek az ingadozó tömeg előtt veszteniök hatásokból e tagadhatlan compromissió miatt! — Végre midőn a temesvári és Aradi várak az országtól elszakadtak, egy uj elem, a császárnak feltétlen hivei, kik addig majd határozatlan, majd kétszínű szerepekben működtek, léptek föl a harcztéren s az erők mérlegét ellenünk nyomták le. 2. §. A verseczi csatában oly keményen megvert Szerbek legelső boszűjokat a magyarokhoz szitó Üzdin végvidéki oláh helységen töltötték ki; Juli 23-án a perlaszi táborból egy fegyveres csapat rándult ki Uzdinra, azt megtámadta, s erős ellentállás után, melyben az Uzdiniak részén négy, a felkelők részén pedig 14 halott számíttatott, elfoglalta és fölgyújtotta. A hű Uzdiniak szét futottak menedéket keresni baráti érzelmű helységekben. A családok futásakor a megtámadok azon embertelen tettel bélyegezték magokat, hogy több fiatal hölgyet elfogtak és foglyul elhurczoltak. Az alatt, Blomberg végvidékbe rándulásának sikere mind inkább csekélyedett. Juli 27-én a magával Fejértemplomba levitt erővel Vracsevgáj ellen indult, hol az ismét lélekzetet nyerő Szerbek újra gyülekezni kezdtek, de a tábort nem támadta meg, okul állítván az ellenség állásának rendkívüli erejét, s a Sivkovich gyalogságban kiütött sürü betegségeket. Majd három nap múlva egészen oda hagyta Fejértemplomot és a Végvidéket, mert — azt állítá — ereje számilag nem