Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Második fejezet: A szerb lázadási történet Karlovácz megtámadásától...

278 nemzet köztti kiegyenlítését nem csak óhajtották, — mert hiszen azt minden hazafi óhajtotta, — hanem még lehetségesnek gondolták, azok nagy eredményt vártak abból, ha a király a szerbek főnökei előtt élő szóval megerősíti a magyar alkotmányhoz ragaszkodását s lázadásuk kárhozatát. Hogy ezt tenni fogja, királyi esküjén felül a kibocsátott számos Leiratokból, kéziratokból és kir. Nyilatkozványokból hő reményekkel következtették. Ellenben a szerbek s jelesen az Insbrucki küldöttség lehetetlennek tartotta, hogy Austria Császára végképen elvágja a fonalat maga és azon küzdelem köztt, mely a fejlődő magyar függetlenség ellen, tehát az Austriai Császárság érdekében vívatott, s azért ők kedvező Fejedelmi nyilatkozat hallására tápláltak reményt. Eszterházy herczeg és Battyányi Lajos gróf magyar ministerek a fejedelem kíséretében voltak, s hivatalok és hazafiságokhoz képest a királyt a törvény szellemében válaszadásra buzgón kérték. Ok azt hitték, hogy ha a király oly ünnepies alkalommal személyesen megerősíti az előbb már nyilatkozványaiban mondott elveket, azontúl a királyi méltóság és a nyilvános erkölcs gátolni fogja az addig szőtt udvari cselszövények folytatását. De a két ellenfelen kivül állott a harmadik párt, az abszolút hatalom, s jesuita cselek, az austriai régi rendszer dogmáinak pártja; mely szinte ugy nem szokta elveszteni ügyességét bármi tömkeleges állapotban, mint nem érzett lelkiismereti kint a népek kölcsönös gyilkolásra ingerlésében, midőn abban czélja eszközeit ismerte föl. E gonosz párt aként használta a király személyes tehetlenségét, hogy akaratja nélkül is az ő ármányaik eszközévé lenne. Elhatározták tehát, hogy a király a szerb küldöttségnek oly választ adjon, mely a Magyar Nemzetet megnyugtassa, de aztán titkos öszvejövetelekben a küldöttség arról győzessék meg, hogy a fejedelem válasza nem fejezte ki vált. érzelmeit, melyek által a szerbek erősködései a magyarok veszélyes hatalma ellen teljesen méltányoltatnak. »Én nem hagyhatom jóvá, — ezek voltak Ferdinánd szavai az ünnepies fogadáson Rajacsicshoz, válaszúi a Kárlováczi Végzések iránti kérelmére. — egy törvénytelen Gyülekezet választásit és határozatit, melyek g. n. e. alattvalóim számos része által, egyesülve Szerviából átkelt sok idegennel, Kárlováczon az 1779-iki Decla-