Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Második fejezet: A szerb lázadási történet Karlovácz megtámadásától...

2 68 mi a verekedő szerbek túlnyomó számának tulajdonítandó. Gyalázatjára a helybeli nemzetőrség szerb részének, e gyilkolásban annak egyes tagjai is részt vettek. A kihágás oly sebesen történt, hogy mielőtt a dühöngőket megfékezendő .hatalomkar megérkeznék, a tömeg már szét oszlott. A városban azonban a zaj tovább tartott, s a harangok is félre verettek. E borzalmas eset iszonyú benyomást szült, s a szerbek elleni gyűlölet még nagyobb lett. Hrabovszky és Csernovics azonnal 4 század Zanini gyalogsággal szaporították a városbani Őrséget s a szerb lakossághoz proclamatiót bocsátottak, melyben az alig megkötött fegyvernyugvás után tanúsított kegyetlen s emberietlen magaviseletét illőképen sújtván, megparancsoltak, hogy minden szerb, még a nemzetőrök is, fegyvereiket 24 óra alatt tegyék le, s a házaiknál rejtődző s minden kihágás alkalmával kitűnő szerepet játszó Szerviánusok, Horvátok, s más idegenek a városból eltakarodjanak. A tábornok s a kir. biztos szózatukhoz azon fenyegetést csatolták, miszerint ha még legkisebb lázongást vagy harang félrehuzást mernének elkövetni, a tábornok már kiszegzett ágyúival városukat öszve fogja lövöldöztetni. 24. §. A most elbeszéllt véres esemény idejében Sz.-Tamás lőn először említve a lázadás által fészkeiül választott helyek sorában. E népes, 12 ezer nagy többségben szerb lakost számláló s gazdag határral biró mezőváros volt az első bács megyei község, melyben a lázadás győztesen emelte zászlóját. Épen e körülménynek tulajdonítandó, hogy oly kevés figyelem fordíttatott a sz.-tamási szerbek első mozdulataira. Ha e népes szerb község a végvidékben feküdt volna, élénkebb gonddal lett volna megtudakozva minden, mi körében történt. így azon merényre, hogy Sz.-tamás nem csak föllázadni, hanem legerősebb hadi ponttá fejlődni képes legyen, senki sem gondolt. Pedig a kárlováczi népgyűlés óta a sz.-tamásiak egész magatartásából könnyen ki lehetett ismerni a keblökben rejlő szenvedélyes rokonszenvet a lázadás ügye iránt. Csak biztos alkalomra várakoztak, hogy tettleg oda csatlakozzanak. Juni 22-én ez alkalom óráját ütöttnek gondolták. E napon tudniillik a római sáncz táborból 15 szerviánus — vagy átöltözött végvidéki, a szerviánusok oly hatást