Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Második fejezet: A szerb lázadási történet Karlovácz megtámadásától...

•252 szittetett ki. Mind a mellett a Csajkások a becskereki tábor környékét majd a Tiszán át, majd szárazon a perlaszi táborukból apró kitörésekkel majdnem naponként nyugtalanították, az utakat bátortalan állapotba hozták, a kereskedést mind szárazon, mind vízen gátolták, s a Tiszán sőt Bega csatornán is több kereskedési rakott hajót kiprédáltak. Annyira ment vakmerőségök, hogy a becskereki tábor és Obecse, a bácsi hadtest főhadiszállása, közötti összeköttetés sem volt tőlök biztos, s többi esetek között Breindel főhadnagy a Hannover huszár ezredből a két főhadi szállás köztti uton esett a felkelők kezébe s Karlováczra vitetett. Kiss Ernő az ily portyázókat vissza verette, a hányszor csak idején jöttek tudomására, de még elég erősnek nem találta magát, hogy a perlaszi tábort megtámadhassa. Arra, hogy a rendes katonaságon kivül számos nemzetőrségek nem csak a Bánságból, hanem Arad, Békés s más Megyékből felváltva tanyáztak táborában, nem sokat adott. Egyes helységek biztosítására hirtelen megtámadások ellen, hiradó örökül alkalmazhatóknak tartotta, de ellenség elleni tettleges szolgálatra nem. Mi e beszély alatt elősoroltuk a szolgálat azon ágait, melyekben a nemzetőrségek a rendes katonaság terheit lényegileg megkönnyítették, s azért a vezérek irántoki bizalmatlanságát alaposnak egészen nem hisszük lenni. Még azon körülmény volt jellemző vezéreinkben, hogy mindenik a maga táborának, ha bár a többi meggyengítésével, erősítésére szüntelen törekedett. Blomberg panaszkodott, hogy Kiss a legtöbb erőt Becskereken tartja, — Kiss neheztelt, hogy Bechtold a kormány által küldött katonaságot mind Bátskában alkalmaztatja. Mind ezen körülményre, mind a nemzetőrségre nézve Kiss Ezredes akkori nézetei egyik saját leveléből legvilágosabban tűnnek ki: »Az én helyzetem — így irt Juli hóban — mindig szomorúbb lesz, sem az ágyú telepek nem szaporíttatnak, sem a sor katonaság. Mindezen békési és pécskai Nemzetőrségek nem jelentenek semmit, s hol veszélyt sejtenek, kiállni vonakodnak. Ilyenek a mi segéd seregeink, melyekre a ministerium annyit épít. A rendes katonaság a sok szolgálat által már egészen bomlásnak indul és kell hogy megunják a dolgot, midőn látják, hogy segély sehonnan sem jő. Mindent, mit a Ministerium küld, Bechtold a bácskába viSz?