Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)
II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Második fejezet: A szerb lázadási történet Karlovácz megtámadásától...
233 szállongó Szerviánusoknak magyar erőt megmutatandó oly ponton, hol azok azt nem sejtették, — Juni 24-én fél század gyalogsággal és 50 nemzetőrrel Moldovabányára szállott. A kerületben részint a Szerviánusok szaporodó átkeléseinek, részint a Fejértemplomi alkukötésnek hirei miatt oly félelem uralkodott, hogy az igazgatóság szükségesnek találná az álladalmi pénztárt Oroviczáról Besiczára, feljebb Lúgos fölé fekvő bánya helyre szállítani által. Asbóth Moldovára rándulása tehát az egész vidékre nagyon jó hatást tett, a nép által akép magyaráztatván, mi szerint azért távozott el a szélső pontig, mert a háta megett hagyott vidéket veszély nem fenyegeti. Moldovabányától alig fél mértföldnyi távolságra, szorosan a Duna partján, O-Moldova, a karánsebesi ezredhez tartozó, s jobbára Szerbektől lakott város fekszik. Az első hazati érzelmű; az utóbbi a lázadókhoz vonzódó község. Moldovabányának öszvetartásában a fő érdem a helybeli catholicus lelkészt, Euzsinszkyt illette, ki minden támogató öszveköttetésektől távol, az ellenségnek úgy szóllván torkában fekvő állomásán edzett hazafiságot és sok lélekjelenlétet tanúsított. A szerb mozgalom kezdetétől fogva a két Moldova hajlam különbsége folytonos súrlódásokban mutatkozott, s midőn Moldovabánya már korán tavaszkor örömmel tűzte ki a magyar lobogót, O-Moldova a szomszéd Szerviábani készületek fölött nem titkolta örömét. Mikor a lázadók s a Szerviánusok az -ó-moldovai közpénztárt a lakosok megegyezésével foglalták el, másnap hasonló czélból Moldovabányára jöttek, de reményük meghiusittatott, a pénztár a tisztség által biztos menedék helyre, Szászkára, idejekorán szállíttatván el. A fejértemplomi eset híre azonban, melyet a szerbek övéik győzelme s a fejértemplomiak megadása gyanánt nagy hangon kürtöltek, a Moldovabányaiakat szomszédjaikkal ápolandó jobb békére ösztönözte, s valóban némi frigykötés létesült a két község köztt, melly által a Moldovabányaiak O-Moldovát a magok részérőli teljes bántatlanságról, az Ó-Moldovaiak pedig a bányászokat arról biztosították, hogy semmi szerviánus csoportot uj-moldovára át nem bocsátanak. Sajátszerű példája annak, miként a polgárháború, ha egyszer már gyökeret ver, annyi felé terjeszti ki vészes kinövéseinek ágait, hogy ott is,