Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Második fejezet: A szerb lázadási történet Karlovácz megtámadásától...

221 sen meggyőzetvén, azonnal szekereket küldtek Alibunárra, s oda indított 50 főnyi legénységeiket vissza hoztak. Ekkor azonnal megüzenték Ürményháza, Szent-János s a szinte közel fekvő Zichyfalva népes német helységnek, hogy, ha őket híven segítik, ők készek lesznek utósó csepp vérig ellentállni a lázadóknak, s meggátolni a megyei határokba betörésöket. S nem késtek előőrsöket állítani ki Alibunár felé, a honnan másnap hat Szerviánusból és két pancsovai kereskedőből álló új küldöttség jelent meg az előőrsökön, még egyszer komolyan szóllítván föl a Szent-Mihályiakat hozzájok csatlakozásra, s fenyegetvén, hogy különben kényszeríteni fogják arra, de a Szent-Mihályiak a fenyegető megintést megvetéssel utasították vissza, azonnal tudtul adván a nevezett szomszéd helységeknek, miképen az ellentállásra és tőllök várt segélyre nem sokára itt lesz az idő. Juni 28-án az alibunári táborból újra egy küldöttség jelent meg, ezúttal egy pap, egy végvidéki lakos s egy boszniai bujtogató, rettenetes külsejű alak, minőket a lázadók nagyobb ijjesztés végett szoktak volt üzeneteik vitelével megbízni, s még fenyegetőbb okokkal iparkodtak a községet csatlakozásra kényszeríteni. De a szent-mihályiak elvesztvén már béketürésöket, s véget akarván vetni a már annyiszor ismételt vakmerő izgatásnak, a küldötteket megragadták, s megkötözve Temesvárra küldték be, méltó haragjukban az idegen országbeli bujtogatót rútul öszve vervén úgy, hogy csak Ürményházi szomszédjaik engesztelő közbevetésöknek engedve nem ölték meg őtet. E tett után nem kételkedvén a lázadók bosszúállásáról, azt jobbnak találták megelőzni, s a szomszéd helységekből főleg Ürményházáról segítséget kapván, öszvesen vagy 300-an az alibimári tábor felé indultak, s reá rohanván a város előtt levő sáncz mellett tanyázott csoportra, azt szét űzték s a városig kergették, de majd értesülvén, bogy Háncsa falu felől több száz emberből álló csapat közeledik a városhoz a váratlanul megtámadott tábor segítségére, vissza húzódtak. Most világos volt előttök, hogy az alibunári táborból nem csak az elfogott küldöttek, hanem a merészlett megtámadás miatt is még dühösebb s hatalmasabb megrohanásnak nézhetnek elébe, azért legfőbb idejének látták állapotjukat a verseczi főszolgabíró Damaszkin István-