Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Második fejezet: A szerb lázadási történet Karlovácz megtámadásától...

218 mányszék a magas rangú fővezér elébe utasítást szabni merjen, feltenni is botrányosnak tekintetett, s a fővezérről föl volt téve, hogy minden gátló kapcsolatoktól föloldatva, teljes hatalommal fölruházva, s csak önfelelőssége által korlátolva lévén, cselekvéseibe semmi illetéktelen befolyásnak nyilást nem enged. Báró Bechtoldot személyesen az alföldön nem ismerték; a régi katonák között néhányan találkoztak, kik őt mint ügyes lovassági vezért dicsérték, de mind a mellett átalános volt a személyessége felőli kedvező vélemény, mellyel leérkezését várták. Hazafiatlanságnak vétetett máskép nyilatkozni oly férfiúról, kinek kezébe a kormány Magyarország életkérdésének vezetését bizton letehetni gondolta. Arra hogy német, hogy az alkotmányról fogalma sem lehet, hogy e két oknál fogva, habár az ügynek híven szolgálna is, az új magyar katonaság előtt oly könnyen népszerű nem lesz, s hogy mint tábornok társai nagyobb része a rendes katonaságot nem szivesen nézte öszveolvadni a honvédsereggel: — mind e körülmények akkor vagy nem tűntek föl, vagy az akkori állapot kéntelenségeinek tekintettek, s az emberek úgy vélekedtek, hogy szükségkép kellett fővezérül tábornokot kinevezni, mind a terjedelmes harczvonal, mind a régi katonai hatóságok előtt emelendő tekintély végett. Új tábornokról akkor szó sem lehetett, mivel a ministerium még tábornok nevezés jogát nem vette gyakorlatba. Valami rögtönzött, p. o. országgyűlés általi, tábornok kinevezési mód oly forradalmi jelleműnek látszott volna, hogy teljesen ellentétben állana a kormány szózatainak szellemével, mely szerint a fejedelemmeli meghasonlás rémképe minden módon távol tartandó vala. Az alföldi közvélemény tehát általánosan helyeselte e kinevezést, s számította a napokat, melyek alatt döntő lépéseket teend a főhadvezér. S midőn végre, Juli elején. Szegedre leérkezett: egész fellépése, s jelesen nyilt bánásmódja mindenkivel, kivel dolgai összeköttetésbe hozták, — a magyar ügy iránt fennen hangoztatott ragaszkodása, — élénk buzgalma, mellyel lakja erkélyére terjedelmes nemzeti zászlót tűzetett ki, — lármás fenyegetései a szerb lázadók ellen. — végre az ellenség mennél előbbi megtámadására ismételt izben tett Ígéretei, s a tervek miatt nagy földabroszokon búvárkodása. —