Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Első fejezet: A szerb lázadás

192 számolhattunk, — de végre a ministerium nem kölcsönözhetett nagyobb hatalmat a Biztosoknak a honi kormányszékek felett^ mint minőt irányokban maga birt. Nem kellett hosszú idő. sem nagy vizsgálat azon bizonyosság elérésére, hogy a hadi kormányzó tábornokok a szerb lázadás ellenében részünkön leendenek mind s csak addig, míg Bécsből intést vesznek a pártütőket segíteni. Ez esetre legnagyobb könnyelműség mellett sem lehetett reájok számítani. S a lázadás első korszakában azon eset lehetőségét is elárulni az ország politicá jávai nem egyezett meg, sőt a pártütők ellen, kik a népet azzal bujtogatták, hogy mi a császárt megfosztottuk hatalmától, a kormány és biztosai a királylyali egyetértésre hivatkozással s a király kéziratai és manifestumainak hirdetésével léptek föl. Ezen akkori működéseinket átihletett szellemnek következése volt, hogy ezen osztrák tábornokok oldalunkon állása, mint a császár velünk lételét a nép előtt tanusitó körülmény, előnynek s támasznak tekintetett. Midőn igy egy felől érdekünkben állott a fő hadi kormányszékek barátságát fentartani, más részt azon barátság lázadás elleni intézkedéseinknek nagy akadálya volt. A végvidéken a biztosságok nem voltak képesek saját hatalmukkal működni, s hatások arra volt szoritva, hogy hol még az ellenség nem vivta ki az igazgatást, mint az oláhbánsági ezredben, ott szózatok által a népet felvilágosítani, s a nyugalmat fentartani törekedtek, de az igazgatásba csak a főhadi kormány utján folyhattak be. Midőn a végvidéki hatóságok némelyike a lázadással egyetértésről vádoltatott, a főhadi kormányszék vagy tagadta a vádot, vagy azzal mentette magát, hogy tekintélye olly helyen elenyészett, s parancsai nem teljesíttetnek. A fejértemplomi Ezredparancsnok Dreyhann Alezredes a főhadikormányszék tekintélyét vallotta, s még is a lázadással egyetértésének számos jelét adta, s midőn a biztosság a hadikormányszéktől elmozdítását követelte, ez sokáig védte őt a vád ellen. Pancsován már láttuk Stanimirovics esetében a dandárparancsnok bűnös magaviseletét, s midőn azon eset után kevés napok múlva Luxetics nevü új dandár parancsnok érkezett oda, kinevezve még a regi hadi tanács által Bétsben, és első fellépésében a végvidéknek a magyar ministeriumtól függése ellen nyilatkozott, a tábornok eltételére fel-