Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Első fejezet: A szerb lázadás

190 nem volt, és azért a lázadás elnyomását őszintén mozdította elő, ha bár tettleges lépéseit Péterváradra, s környékére szoritotta. A péterváradi hadikormány ellen tehát kevésbé vannak intézve észrevételeink, mint a temesvári ellen, mellynek hatásköre a bánsági három végvidéki Ezredre, s a bánsági megyékben tanyázott minden katonaságra, tehát a lázadási tér legnagyobb részére kiterjedett. Ezen főhadikormányszékek az ország törvényei előtt ismeretlen hivatalok valának, viselőik többnyire idegen nemzetbeli, s átalában a magyar alkotmányt nem ismerő osztrák tábornokok voltak. Igen természetes tehát, hogy az új átalakulás meglepte őket, magyar ministerium alá rendeltetésök pedig nekik, kik csak Bétsben szoktak fő előjáróságot keresni, meg foghatatlan viszonynak tetszett, s természetes ennélfogva, hogy a magyar alkotmány elveit velők megszerettetni kinos feladat volt. A magyar kormány e tekintetben czélszerűen és üdvesen csak ugy cselekedett volna, ha megalakulásakor ezen főhadikormányszékeket azonnal megszünteti, s a végvidéki ezredeket ugy, mint a sikon tanyázókat, közvetlen parancsai alá állítja. Meg hagyván azonban a hivatalt és a személyeket, velők azontúl igen kényesen bánni kéntelenűlt. Ok megismerték a magyar ministeriumot, nem törvényességénél fogva, hanem mert eleinte a mártiusi szellem rohamának ellent nem állhattak, s azután, mert bétsből oda utasitva voltak. Ebből világos volt, hogy ellenkező körülmények között ellenkezőleg fognának cselekedni. Ok a szerbek lázadása ellen — meg kell vallani — személyesen ellenszenvvel viseltettek, s a magyar kormány s biztosai rendeleteit annak elnyomására nézve azon határig teljesítették, meddig a ministerium megismeréséből következett hivatalos kötelességük terjedett, de bensejökben nem szűnvén meg kirekesztőleg az osztrák Császárnak hódolni, óvakodtak attól, hogy tul a szoros kötelességen olly buzgó szolgálat készséget ne tanúsítsanak, melly a Császár ellenkező akaratjának nyilvánulása esetére hűségöket árnyékba állíthatná. A temesvári fő hadikoimányszék — leginkább reá vonatkoznak észrevételeink, — a magyar háromszínű lobogót a császári mellé, ki tűzette, a szerbek felkelését utálta, s kezdetben az Udvarrali öszveköttetésöket ngm Jűtte, de a horvát országi bán fellépése már több kételyt tá-