Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Első fejezet: A szerb lázadás

185 nem titkolták. A táborok élelmi szerekkel ellátására az ellenség a megyék szerb lakosait izgatta, s ezek titokban, és sokszor daczolva az őket részünkről fenyegetett veszélylyel, szállítmányokkal szökdestek át. Nyugtalanabb vagy harczra vágyó egyének a szélső megyei helyekből számosan illantak át a tábornép szaporítására. Éhez hozzá járult az országutak, sőt egyes falúk biztosságának veszélybe sülyedése. Ha tekintjük a hosszú vonalt, melly a megyéket a lázadás teréről választotta el, Földvártól Fejértemplomig, s e nagy rónaságnak általmenetelre mindenütt alkalmas voltát, ugy meg kell győződnünk, hogy az őrizeti rendszabályok szigorú s tekintve a megkívántató szolgálat nagyságát, széles arányban kifejtett természete daczára a lázadók öszveköttetéseit egészen megszakítani lehetlen volt. Nem csak innen oda történtek átszökések, hanem a táborokból éjjel rabló csoportok czirkáztak széleinken, bosszújok tárgyáúl kijelelt hazafiakat lestek, sőt voltak esetek, hogy helységekbe lopództak, s keresett áldozataikat házaikból hurczolták el magokkal táboraikba. Mind e körülmények mellőzhetlenné tették részünkről a tilalom, őrködés, s büntetések élesbitését. A lázítók merényeiből egy esetet emelünk ki például, s azért, mert a nevezendő egyénnel későbben fontosabb minőségben találkozunk. Versecz városban — mint elbeszéltük — a tisztújítási zavarok után éles felügyeilés tartá biztosítva a nyugalmat, s közel e városhoz a lázadók még akkor semmi fegyveres gyűlpontot nem bírtak; mind a mellett .Juni 1-én Sztanimirovics Demeter nevű Belgrádi lakos, ki már addig is a Karlováczi előkészületekben tűntette ki magát, Yersecz városba belopódzva, egy nyilvános helyen felkelésre buzdító beszédet intézett az őt hamar körülvett szerbekhez, s majd az el fogására sietett rendőrök üldözése elől megszökvén, a fejértemplomi ezred Izbistye nevű század állomására menekült, melly még nem volt a szerbek kezében, hanem a régi tisztek parancsai alatt állott, kiknek csalárd magaviselete ez alkalommal tettleg tapasztaltatott. Ők az ország kormányát megismert fő hadi kormányszéktől függtek, s azért külsőleg a mi részünkön álltak, főleg a lázadástól távolabb eső helyeken, — még is a rendőrök által Izbistyén utói ért izgatót a kapitány ótalma alá vette, s Fejértemplomba az Ezredhez küldte; onnan